Koreai zene, koreai sorozatok és filmek után végre a koreai irodalom felé is elkezdtem nyitni. Ugyan a könyvek csak egy nagyon kis része kap angol (vagy magyar) fordítást, de azt vettem észre, hogy egyre nagyobb az igény a K-literature iránt! Nevezzük így, ha már van K-pop, K-beauty, K-drama stb.! 🙂
2020-ban eldöntöttem, hogy új GoodReads fiókot hozok létre, a régit pedig törlöm, mert évekig nem frissítettem. Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan karanténba vonul a világ, kirándulások helyett pedig marad a kanapén olvasás. Ebben az évben több regényt és önfejlesztő könyvet olvastam el a Kobo e-könyv-olvasómnak hála, amit a születésnapomra vettem magamnak. Szinte mindent angolul olvasok, kivéve persze a holland vagy magyar szerzőket. Ugyan nem minden kerül fel a listámra (pl. a bőrápolással kapcsolatos könyveket nem tudom/szeretném értékelni), de itt megtaláljátok a GoodReads fiókomat.
Min Jin Lee – Pachinko
A legelső koreai regény, amit a kezembe vettem a Pachinko volt. Nemzetközileg is nagyon népszerű, ami nem meglepő: a szereplők szerethetők, a történet gördülékeny, érdekes, különösen izgalmas azoknak, akiket érdekel a koreai és a japán kultúra is. Ha jól emlékszem, akkor éveken át tartó munka eredménye ez a könyv, nagyon keveset publikál az írónő, de a Pachinkót tényleg el kell olvasni. A történet olyan helyeken játszódik, ahol már én is jártam (pl. Puszan, Oszaka), így folyamatosan emlékeket idézett fel bennem, amiért igazán hálás voltam. A főszereplő a szemünk előtt nő fel, az élete nagy részét a regénynek hála megismerhetjük, s talán épp ez az, ami miatt bosszankodtam néha: túl nagyokat ugrik az időben a regény néha. Az angol fordítás meghagyott sok koreai (és japán) szót is, ami persze színesebbé teszi a szöveget, én élveztem, de azoknak zavaró lehet, akik még soha nem hallottak ezekről a szavakról, megszólításokról stb. Olvasmányos, érdekes, szomorú, de sírni nem fogunk, tökéletes azoknak, akik kifejezetten koreai szerzőtől szeretnének valamit olvasni. ★★★★☆
Han Kang – Human Acts
Az egyetlen könyv, ami 5 csillagot kapott tőlem idén (eddig). Nem egy könnyű olvasmány a tartalom és a szerkezete miatt, szem pedig nem marad szárazon. Több koreai film és könyv is szól az 1980-as, Kvangdzsu városában történt felkelésről, de mivel az írónő maga is innen származik, ezért különösen közel állt a szívéhez a történet. A békésen tüntető diákokra és lakosokra kegyetlen megtorlás várt, a hatalmat magához ragadó Cson Duhvan tábornok ezreket gyilkoltatott meg, kínoztatott pár nap lefolyása alatt. Néha egyes szám első, máskor második vagy harmadik személyben olvashatjuk a történetet, így még jobban megelevenedik a történet a szemünk előtt, közelebb érezzük magunkat a karakterekhez. Amennyire sötét és szomorú a történet, annyira gazdag és gyönyörű a nyelvezet. Szinte minden oldalon találtam olyan mondatot, amit különlegesnek, eredetinek találtam. Akkor még nem gondoltam, hogy írok majd a blogon a könyvekről, így nem jegyzeteltem, de kettőt példaként meg tudok mutatni: “… and the fabric of sleep wears thin…” vagy “But I don’t have the map for whatever world lies beyond death.” Véleményem szerint mesterművet adott ki a kezei közül a szerző (le a kalappal a fordító előtt is), nem lehetett egyszerű végighallgatni és olvasni a túlélők beszámolóit, de sikerült méltó emléket állítani azoknak, akik Korea szabadságáért az életüket adták. Azoknak ajánlom, akiket érdekel a történelem és Korea, akik nem egy könnyű, szórakoztató olvasmányra vágynak. ★★★★★
Young-Ha Kim: Diary of a Murderer – And Other Stories
Ez a kakukktojás, ugyanis nem regényről, hanem egy novelláskötetről van szó. A címadó történet a leghosszabb, s valószínűleg a legjobb is egyben, ugyanis egyáltalán nem emlékszem már a többire. A GoodReads oldalán valaki ugyanezt kommentelte, azon felnevettem. Egy “nyugdíjas” gyilkos naplója tárul elénk, napról napra követhetjük a tetteit, a gondolatait, ugyanis az Alzheimer-kór miatt folyamatosan felejti el az emlékeit, amiket így próbál megtartani. Még egy utolsó gyilkosságot próbál kivitelezni, hogy megvédje a lányát, de különböző akadályok állják útját (leginkább a saját teste a leépülés miatt). Elég rövid, ezért többet nem árulok el, de a sötét humor kedvelői számára kiváló olvasvány! ★★★☆☆
Han Kang – The Vegetarian
A legelső könyv, amit Han Kangtól olvastam, s egyáltalán nem voltam elragadtatva tőle annyira, mint mások. Az egyik legajánlottabb regény az interneten, ha koreai irodalomról van szó. Szerencsére adtam az írónak még egy esélyt, mert a Human Acts teljesen más, igazi mestermű! Az itt is tetszett, hogy szinte ugyanazt a történetet más-más szemszögből láthatjuk a főszereplőknek hála. A fő dilemma természetesen az, hogy hogyan lehetne jobb belátásra bírni azt a nőt, aki egyik napról a másikra már húsra sem tud nézni! Koreában a húsevés az egyik legfontosabb dolog, nagyon kevesen mernek/tudnak vegán életmódot folytatni, ami elég újkeletű még a koreaiak számára. A főszereplő sokkolja a családtagjait, de a regény végére elrugaszkodik a szerző a veganizmustól, valami sokkal mélyebbről. komolyabbról van szó. Nem találtam igazán élvezetesnek a történetet, a vége lehetett volna sokkal jobb is, ezért csak 3 csillagot kapott tőlem az 5-ből. ★★★☆☆
You-Jeong Jeong – Seven Years of Darkness
Nagyon tetszik az írónő stílusa, a történet is lebilincselő, le sem akartam tenni a könyvet. Nem egy felkapott regény, talán nem elég sötét és véres a pszichológiai thrillerek kedvelőinek, de nekem éppen elég! Papíron van itt minden: családon belüli erőszak, gyilkosság, bosszú, szenvedés, de mégsem gyomorforgató a történet! Lényegében egy regény a regényben, amit az egyik főszereplő írt, a másik főszereplő fia pedig velünk együtt olvassa a sorokat. Az író egy képzeletbeli helyre repít minket: a gát környékén élők és dolgozók mindennapjai unalmasnak tűnnek első látásra, de a háttérben sok titok, erőszak és gyilkosság rejtőzik. Egy pillanatra sem unatkoztam, nincsenek benne töltelékmondatok, töltelékszavak, a karakterek jellege mégis átjön, a kíváncsiságom pedig nem lankad a könyv utolsó oldaláig. ★★★★☆
