Életünkben először Ázsiába utaztunk, bejártuk Dél-Koreát és Japánt, amiről útinaplót írtam: első hét Koreában és első hét Japánban címmel, tehát 7-7 cikket olvashattok. Japánba nagy elvárásokkal, zéró nyelvtudással és fáradtan érkeztünk, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy pár nap alatt felfedezzük az országot, amennyire csak lehet!

2017. november 18. Reggel 9 óra, Tokió

Meglepően jól aludtam, a hátam sem fáj, úgyhogy egy szavam sincs: nem is olyan rossz ez a japán “ágy”! Reggelit majd szerzünk valahol út közben, Japánban igazán egyszerű olcsó és finom ételeket találni. A Senso-ji templom elég közel van hozzánk, oda sétálunk ma el először!

Egy pékségbe betérve mindenféle finomság vár ránk, nem egyszerű a választás, legszívesebben mindenből vennék, de így is felszedtem már pár kilót itt Ázsiában…  A Senso-ji tövében megreggelizünk, majd felfedezzük ezt a gyönyörű helyet! Ide minden turista ellátogat, így mindig hatalmas a tömeg, de mégsem érzem zsúfoltnak, érdekes! Az épületeket bámulva egy elég nagy füstben találom magam, aminek mások kifejezetten örülnek: mindenki “mosakodni” kezd benne. Én minden esetre egy egész életre való adagot kaptam, remélem, ennyi elég lesz a megtisztuláshoz! 🙂

Innen már nincs olyan messze a Sky Tree, elsétálunk ide is a Szumida folyó mentén. Ami feltűnő, hogy nagyon kevesen vannak az utcákon, kocsiból sem látunk sokat, kihaltnak tűnik a város, ha nem a látványosságok közelében jár az ember. A SkyTree a maga 634 méterével a világ legmagasabb tornya és a második legmagasabb épülete a Burj Khalifa után, tehát nem mindennapi látvány! Szürke időben a szintén szürke torony nem olyan izgalmas, de a mérete így is lenyűgöző! Egy egész bevásárlóközpont épült a lábához, ahol aztán könnyen el lehet ütni az időt. A barátom nagy örömére egy Pokémon Centert is találtunk itt, ahol épp Pikachu és Ash járta körbe a boltot egy igen lelkes eladóval: nem tagadom, ez igazi élmény volt még nekem is, aki egyébként nem rajongó! Bár Pokemon Go-val játszom én is… “Kötelező” volt elkezdenem… 😀

Innen Ginzába metrózunk el, mert minden útikönyv és oldal szerint muszáj ide is elmenni. Itt már azért gyakrabban jönnek szembe velünk helyiek, végre kezdem érezni, hogy egy több milliós városban járok, de még mindig nem az igazi! Az utazás tervezésekor pedig nagyon féltem, hogy Tokió hétvégén rossz választás lesz, nem fogunk tudni megmozdulni, de erről szó sincs! Ginza szombaton a vásárlóké, az utakat lezárják, szabadon sétálhatunk, bár hamar rájövünk, hogy ez nem nekünk való hely. Luxusmárkák üzletei mindenhol, ami minket teljesen hidegen hagy, nem vásárolni jöttünk Ázsiába, úgyhogy inkább beülünk egy helyre ebédelni.

Mint mindig, az ajtó előtti gépből rendeljük meg az ételeket, bent csak átadjuk a pultosnak a jegyeket, s pár perc múlva már ehetünk is. Nem hiszek a szememnek, hogy ennyire olcsón ekkora adagokat kaptunk, valószínűleg az eddigi legjobb fogásunk eddig, ráadásul pont a luxusnegyed közelében… A falhoz fordulva, “magányosan” eszik mindenki, majd gyorsan tovább is mennek, de ettől függetlenül nagyon kellemes és hangulatos a hely. Mi szenvedünk egy kicsit, mert ennyit egyszerre még mindig nem bírunk enni, viszont isteni finomak az ételek, ez tény!

A térképen nézelődve meglátom a Császári Palota feliratot, ami elég izgalmasnak tűnik, s csak 1-2 km-t kell gyalogolni innen. Elkezdett esni az eső is, a környék megint teljesen üres, de itt már legalább van egy kis forgalom is. Hatalmas, üres tereken és parkokon át vezet az út, már nagyon szeretnénk látni azt a palotát vagy az Edo várat, amit szintén feldobott a Google, de sehol semmi! Pár épületnél bepróbálkoztunk, de sehova nem lehet bemenni, az őrök már messziről mutogatják, hogy menjünk onnan… Amikor már végképp semmi energiánk nem marad, az esőben ott állunk, egy nagy, üres park közepén, akkor csak előveszem a telefont és rákeresek a helyre… Ó, a Császári Palota szinte mindig zárva van a látogatók előtt, az Edo várnak pedig csak a romjai maradtak meg… Azt a pár követ még romnak sem nevezném, de sebaj, legalább ezt is “megnéztük”! Így jár az ember, ha felkészületlenül megy valahova! 🙂
Ennyi járkálás után és az eső miatt már nincs kedvünk semmihez, de holnapra veszünk még 24 órás bérletet, mert annyi minden van még Tokióban, amire kíváncsiak vagyunk! A metróban még mindig furcsa, hogy sokszor csak azért áll a bejáratnál egy-egy őr, hogy meghajolva köszönjön a betérőknek…

A tegnapi vacsorám annyira ízlett, hogy ma is mindenképp vissza szeretnék menni ugyanarra a helyre! Ugyanazt rendeltem, bento doboz rizzsel és rántott hallal, s még mindig nem hiszem el, hogy féltünk a japán áraktól: annyira jókat eszünk pár száz forintért! Még a mósógépet is kipróbáljuk, ami nagyon érdekes: egy “zsebbe” kell beleönteni a mosószert, a ruhákat csak ide-oda mozgatja, mintha kézzel mosna az ember, s használat közben nyugodtan felemelhetjük a tetejét! Rákerestünk a típusára, egy youtube videó segítségével használjuk, mert leírást nem kaptunk hozzá. Miközben felfalom az édességeket, amiket a kisboltban vettünk, kidolgozom a tervet holnapra, mert ki kell használni a bérletet: hosszú napunk lesz, azt már látom előre! 🙂

Kedvezményes árú Kodama shinkansen jegyek a JR Tours utazási irodánál.
Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.