Életünkben először Ázsiába utaztunk, bejártuk Dél-Koreát és Japánt, amiről útinaplót írtam: első hét Koreában és első hét Japánban címmel, tehát 7-7 cikket olvashattok. Japánba nagy elvárásokkal, zéró nyelvtudással és fáradtan érkeztünk, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy pár nap alatt felfedezzük az országot, amennyire csak lehet!

2017. november 17. Reggel 8 óra, Oszaka

Hihetetlen, de már csak pár óra és Tokióban leszünk! Hamar elkészülünk, már profin csomagolunk, de egyébként is úton vagyunk már 3 hete, belerázódik az ember. A jegykiadó sem foghat ki többet rajtunk a metróban: irány a Shin-Osaka állomás!

Korán érkezünk, így még van bőven idő szétnézni és ekibent venni, hiszen enélkül nem teljes a vonatozás Japánban. Kép van mindenen, így viszonylag egyszerű a választás, s már az sem zavar minket, ha nem tudjuk pontosan, hogy mit eszünk. #yolo 😀 Remélem, hogy az enyém csirke volt, de ha nem, ne szóljatok! 😀

Mindig is csodáltam a japán gyorsvonatokat, ahogy több, mint 300 km/h-val száguldanak, másodpercre pontosak, s képesek balesetmentesek maradni egy olyan országban, ahol a földrengések gyakoriak. A japán precízség tökéletes példái, élőben egyszerűen gyönyörűek! Itt pedig van belőlük rengeteg, kb. 10-15 percenként indul egy, ezért több típust is láthatunk, amelyek “orra” (lehet ilyet mondani vonatokra?) különböző, de mindegyik lenyűgöző. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik izgalmasnak találják a látványt, sokan fotózkodnak, s mi sem vagyunk kivételek! 🙂

A peronon külön személyzet kezeli mindegyiket: visszaszámolnak, ajtót zárnak és indítanak, nagyon érdekes, s bizony itt tényleg nincs egy másodperc késés sem! Miután fél órán keresztül csak ezt figyelem (nem lehet megunni), végre ránk kerül a sor, s megérkezik a mi vonatunk is. A számozás persze a vonat végéről indul, így a nagy bőrönddel mászhatok át a vonat egyik végéből a másikba, miközben a szemböl jövő, tapintatosnak nem mondható japán öregek ugyanezt teszik. A lábtér hatalmas, a beltér gyönyörű, a vonat modern és tiszta: így aztán kényelmes lesz az utazás!

A shinkansen nem viccel, észrevétlenül “repülünk” át Japánon, nem is lehet érezni semmi, viszont az ablakból kinézve egyértelmű, hogy száguldunk. A bento doboz illata túl jó, nem bírok várni, előveszem még mielőtt 12-t ütne az óra. Bár drága volt, de az első falat után már tudom, hogy többet is megérne: isteni finom ebédet állítottak össze nekünk! Pontban délben mindenki előveszi a saját kis dobozát, csendben elfogyasztják, majd egyesével elvonulnak a kukához: mindent rendezetten és tisztán hagynak maguk után. Ellenőr nincs, viszont minden állomáson végigmegy a vonaton egy dolgozó: az ajtón belépve mélyen meghajol, amint átér a kocsi másik végére, megfordul, majd megint meghajol. Ezt már akkor megtapasztaltuk, amikor Kiotóba mentünk, de még mindig érdekesnek találjuk.

A táj csodás, látunk mi mindent: városokat, hegyeket, szántóföldeket, tengerpartot pálmafákkal, nem is hiszek a szememnek néha! A shinkansen egyébként saját vonalon fut, nem ugyanott, mint a többi vonat, talán ezért is szebb a környék. Nagyon sok hegyen át vezet az út, millió alagút és több perces sötétség vár ránk ilyenkor. Mindenki teljes csendben ül, egyedül a felszálló angolok hangoskodnak, de ők nagyon. A Fuji már a közelben van, szeretném videóra venni, de a másik oldalon ülünk, így kimegyek a kocsiból. Sikerül közben a mosdót is felfedezni, s én még ilyet nem láttam: az egyik hatalmas, tágas, a másik kisebb, de a lényeg, hogy tiszta, modern és még sorban sem kell állni. Ha egy régebbi shinkansen ennyire szép, vajon milyenek lehetnek a legújabbak???

Tokióba érve izgatottan lépünk ki a vonatból, s ahogy elhagyjuk a peront már jön is a döbbenet: az állomás kaotikusnak tűnik a hatalmas tömeg miatt, de tapasztalt utazók vagyunk, csak nem fog ki rajtunk egy vasútállomás… Vagy mégis? Legalább fél órán keresztül keresem az átjárót a metróhoz, de jegyet kellene előtte venni, ha már nincs Suica kártyánk, de HOL??? Soha nem éreztem magam olyan elveszettnek, mint ott pár percig, ezt bevallom. Valamiért a japán tömegközlekedés nem annyira egyértelmű, mint más városokban, előre feltöltött kártya a megoldás erre, de pár napra nem akartunk ilyesmit venni. Cserébe szenvedhetünk a jegyvásárlással…

Bőrönddel metrózni nagyon menő itt: szabályosan belökik az utolsó pár embert a kocsiba, ami rendesen meglepi a külföldi utazókat, de mindenki fel akar férni, nincs mese. A metrózás és az a pár száz méter a lakásig rendesen lefárasztott minket. Nem így képzeltem az első napot Tokióban, de eddig túléltük, az a lényeg! A szállás egy tipikus, pici, japán ház: a földön fogunk aludni (vajon mit fog hozzá szólni a gerincferdülésem?), a wc is tele van gombbal, nem tudom, hogy ki merem-e majd próbálni, a pici fürdőben pedig természetesen ott a KÁD! Kád nélkül nincs élet Japánban! 🙂

A lakóházak környéke félelmetes már délután 5 körül is, mert alig van pár lámpa, s egy lélek sincs a koromsötét utcákon! Kihaltnak tűnik a hatalmas Tokió, de gondolom itt tovább tart a munkaidő, vagy ki tudja? Hollandiában ez a nap legnyüzsgőbb pár órája, úgyhogy meglepő a különbség. A környéken azért szétnézünk, az egyik élelmiszerboltban találunk egy kifőzdét, ami teljesen meglepő, de az ötlet szuper! Egy nagyon kedves fiatalemberrel megbeszéli a barátom a dolgokat: az egyik angolul, a másik japánul, mutogatnak kézzel-lábbal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Közben körbeállnak minket a helyiek, mosolyognak, érdeklődnek, cukik! Japában az AirBnb (tehát magánszemélytől szállást foglalni) csak pár hónapja lett legális, a környéken nincsenek hotelek, úgyhogy ritkán látnak itt turistákat, ez egyértelmű. 🙂 A vacsoránk egyszerű, olcsó, s NAGYON finom volt: én egy nagy adag rizst kaptam, hozzá valamilyen isteni halat. Ide még visszajövünk, az biztos! 🙂

A következő két napba bele fogjuk préselni Tokiót, mindent megnézünk, amit csak lehet, s nem tagadom: izgatott vagyok és nagyok az elvárásaim! 🙂

Kedvezményes árú Kodama shinkansen jegyek a JR Tours utazási irodánál.
Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.