Magyar English
Oh My Brush

JAPÁN 3. Nap: Ismerik A Japánok Magyarországot?

Életünkben először Ázsiába utaztunk, bejártuk Dél-Koreát és Japánt, amiről útinaplót írtam: első hét Koreában és első hét Japánban címmel, tehát 7-7 cikket olvashattok. Japánba nagy elvárásokkal, zéró nyelvtudással és fáradtan érkeztünk, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy pár nap alatt felfedezzük az országot, amennyire csak lehet!

2017. november 15. Reggel 7 óra, Oszaka

Korán kelés, hajmosás és majdnem hajszárítás, ugyanis a japán 100V nem elég az európai hajszárítómnak, alig fúj egy kis meleg levegőt… Az Osaka bérletnek hála egész nap utazhatunk buszon, villamoson és metrón, ami ugyan jól hangzik, de a valóságban buszt alig látni, villamost egyáltalán nem, így marad a séta és a metrózás.

Osaka-Shin állomásra vezet az első utunk, mert egy régi álmomat szeretném valóra váltani: shinkansennel, tehát több, mint 300 km/órával szálguldó japán gyorsvonatra fogunk jegyet venni, azzal megyünk majd Tokióba! Természetesen addig kutattam, míg találtam egy kedvezményesebb (Kodama) lehetőséget, de így is elég mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Az utazási irodában olyan kiszolgálásban volt részem, mint még soha! Az ajtóban mélyen meghajolva üdvözölnek, ügyintézőhöz vezetnek, majd még a széket is alánk tolják!

Szerencsére hamar letudjuk, s már mehetünk is tovább: a híres Umeda Sky Building a közelben van, s elvileg nem érdemes kihagyni. A nyüzsgő belvárost elhagyva egy teljesen más kép tárul elénk: üres utcák, lakótelepek, boltok sehol, mintha egy teljesen más városban lennék. Alig látunk bárkit is itt, de végre megpillantjuk a két hatalmas tornyot! A közelbe érve német karácsonyi vásár és német feliratok fogadnak minket, de persze túl korán van még, semmi nincs nyitva. Eddig is olyan érzésem volt, mintha Európában járnék, most már pedig végképp! Az épület hatalmas és modern, fel is megyünk a 35-ik emeletig, mert addig ingyenes, viszont onnan kinézve már egy kicsit elmegy a kedvem az egésztől. A látvány nem annyira izgalmas, hiszen a város szélén vagyunk, bár lehet, hogy éjszaka sokkal szebb lenne. Majd talán legközelebb…

Az állomáson megebédelünk egy nagyon cuki helyen: mindenki magában ül, teljes a csend, csak mi suttogunk pár szót néha egymásnak. Nagy dohányosok a japánok, mindenhol van dohányzásra kijelölt helyiség, ami itt épp el volt választva egy üvegajtóval, de láttam már olyat, is ahol egy légtérben voltak… Ilyen pici szendvicset én még életemben nem láttam! Két harapás volt az egész: finom, s nagyon-nagyon puha, ahogy azt a japánoktól el is várja az ember.

A nap többi részét a csodaszép Osaka várkastélynak szenteljük, ami élőben is ugyanolyan lenyűgöző, mint képen! Tavasszal még szebb lehet, amikor virágba borulnak a fák, de mi sem panaszkodhatunk: az idő kellemes, napos, mi mást is kívánhatnánk november közepén?

Körbejártuk a helyet, mikor végre sikerült megpillantani egy üres padot a vár kertjében! Fáradtan leülünk, élvezzük a napsütést, de pár pillanat múlva megjelenik előttünk 2 japán fiú. Megkérdezik, hogy ráérünk-e, mire én: “ha nem tart túl sokáig, persze!” Fogják magukat és sajnálkozva odébb állnak. A barátom és én összenézünk, s már ekkor leesett: félreértették szegények. Hamar kiderül, hogy nem tudnak angolul, mindenféle papírdarabokra felírt mondatokkal kommunikál velünk az egyik, aki iszonyatosan zavarban van. Nagyon cuki a két gyerek, örömmel segítünk nekik az iskolai feladatban (a másik fiú közben telefonnal vesz mindent, gondolom kell a bizonyíték a tanárnak haha). Körbevezetés közben próbálunk beszélgetni, meg is kérdezik, hogy honnan jöttünk, mi a nevünk. A barátom holland nevével nem tudnak mit kezdeni, s Hollandiát sem ismerik fel a “the Netherlands” hallatán. Ekkor jövök én, felcsillan a szemük: naná, hogy ismerik a Viktória nevet! A “Hungary” szó pedig egy nagy mosolyt csal az arcukra, bólogatnak, most már tudják, hogy honnan jöttünk! 😀 Kiderült, hogy ők maguk sem tudják egyébként, hogy mit mutogatnak nekünk, de nem baj, jót nevetünk, s elmondhatom, hogy ez volt eddig a legjobb élményünk Japánban! 🙂

Visszafele megálltunk a belvárosban takoyakit enni, ha már ennyire híres. Polipgolyókról van szó, amit gyorsan forgatva sütnek ki előttünk. Annyira ízletesen eszi mindenki, hogy muszáj kipróbálnunk, pedig alapvetően ilyesmit nem szoktam enni. Jól néz ki, van rajta majonéz is meg minden, de amikor beleharapnék meglátom, hogy a tészta szinte nyers, a véres polipdarabkák pedig nem nyújtanak kellemes látványt. Szegény barátom ette meg végül az egészet, s állítólag ízlett is neki, viszont később gyomorfájásra panaszkodott… 😀

Közben odaszaladt hozzánk egy pasi, aki izgatottan meséli, hogy egy japán idol lép fel fél óra múlva, várjuk meg! Gondolom, szerették volna felvenni, hogy külföldiek is szeretik az illető énekest (legalábbis Koreában kifejezetten szeretik a külföldieket TV-n mutatni), de egy japán idolt sem ismerünk, fáradtak vagyunk, úgyhogy inkább kihagyjuk. A vacsorát végül letudjuk egy-egy bento dobozzal: a legjobb japán dolog, ami létezik! 🙂

Kedvezményes árú Kodama shinkansen jegyek a JR Tours utazási irodánál.
Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.

ADBLOCKOT HASZNÁLSZ :(

Ha kikapcsolod az Adblock-ot, ugyanúgy használhatod az oldalt, mint eddig! Nincsenek és nem is lesznek felugró és zavaró reklámok soha, ígérem! :) Köszönöm, hogy olvasod az Oh My Brush blogot! :)