Életemben először Dél-Koreába utaztam, amiről naplót vezettem az első napokban. Hogy milyen érzés először elhagyni Európát, s végre kipróbálni magam abban az országban, amiről már olyan sokat álmodoztam? A rengeteg öröm mellett nehézségek is felütik a fejüket egy majdnem 1 hónapos ázsiai út során, de megcsináltuk és nagyon élveztük! Gyertek velem Koreába, aztán pedig Japánba! 🙂

2017. november 1. Reggel 10 óra, Szöul, Gangnam

A barátom elment a pékségbe reggeliért (láttam, hoy van Paris Baguette a közelben), de mire visszajött koreai “breakfast toast” lett belőle. Tipikus street food, de csak délelőtt lehet kapni. Még nem kóstoltuk, úgyhogy izgatottan csomagoltuk ki a még mindig meleg szendvicseket a cuki papírból. A “gaeran tost-u” két szelet piritósból áll, amelyek között találunk különböző zöldségeket (káposzta, répa stb.), erre jön még az omlett sonkával, egy kis ketchup és még talán sajt is volt benne. Sietős reggeleken tökéletes: finom, édes, meleg, s még tápláló is. Az eladólány örülhetett nagyon, hogy leporolhatta az angoltudását: jó sokáig beszélgetett a barátommal, névjegyet cseréltek, s egyértelmű volt, hogy még visszamegyünk hozzá, mert nagyon ízlett a szendvics.

Én viszont napok óta izgatott vagyok, ugyanis ma este lesz a szabadtéri KPOP koncert, amin a legnagyobb kedvencem, az EXO is fellép. Tegnap már próbáltam jegyet venni, de hiába regisztráltam a koreai telefonszámunkat, hiába használtam a koreai Kakao fiókomat, semmit sem fogadott el a rendszer, mert külföldi vagyok. Koreában nem lehet névtelenül internetezni, a személyazonossága mindenkinek ismert, így pl. gyakori, hogy negatív kommentek miatt a bíróságon találják magukat a felhasználók… Engem nem ismer a rendszer, így koncertre sem mehetek, bár nem is vártam mást: nem véletlenül csak koreai verzión lehet jegyet venni, az angolon ilyesmiről szó sincs. Azért próbálkozom még, de egyre esélytelenebbnek látom az egészet és lassan fel is adom a dolgot.

A legfontosabb, hogy legyen megint készpénzünk, így elindulunk a Citi bank felé, hiszen tudjuk, hogy ott működni fog a holland bankkártyánk. Mivel Gangnam egy üzleti negyed ezért nem kell pár méternél többet mennünk, hogy találjunk különböző bankokat, s “miért ne?” alapon betérünk mindegyikbe. Sikertelenek maradunk, de sebaj, megyünk tovább. Fél óra múlva kezd furcsa lenni a dolog, mintha elahagynánk a központot, de a Google csak nem hazudik… Ha nem City-t írtunk volna be Citi helyett, akkor talán nem járkálunk 1-2 kilométert feleslegesen, hogy aztán üres kézzel távozzunk. Mindegy, megint előveszem a magyar kártyámat, az legalább működik majdnem mindenhol.

Mire visszaérünk a szállás közelébe, már éhesek vagyunk, ezért betérünk az egyik helyre. Családias hangulat fogad itt is minket, bár egy kicsit talán jobban meglepődnek a külföldieken itt. Hátul a konyhában az asszonyok főznek, pakolgatnak, az egyik asztalnál az evőeszközöket válogatja, a bejárátnál pedig egy középkorú férfi fogad minket. Még mindig a kimbap és a bibimbap a kedvencünk, így most is ezeket rendeljük gondolkodás nélkül. Mindent kihoznak az asztalhoz, pár perc múlva a férfi megjelenik két pohár vízzel, mert észrevette, hogy mi nem szolgáltuk ki magunkat. Még mindig nagyon tisztelem a koreaiakat, amiért ennyire kedvesek a külföldiekhez!

Bár nem akartam menni jegy nélkül, de a barátom csak rábeszél, hogy nézzünk el a koncertre. Egy órás metrózás vár ránk, s már előre félek a tömegtől, hiszen délután 5 körül, munkanapon valószínűleg nem túl üres a 10 milliós Szöul… Ehhez képest teljesen tűrhető volt a dolog, csak a meleg és a télikabátom miatt lettem majdnem rosszul, de ki gondolta volna, hogy novemberben elég lenne a dzseki is este?! Az egyik megállónál egy nagyon pici, öreg néni állt meg mellettem. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy a néni hosszasan végignéz, le-fel jár a feje és csak csodálkozik hatalmas szemekkel. Szerintem életében nem látott még olyan magas nőt, mint én! :DDDD Általában utálom, ha megnéznek, de ez cuki és vicces volt. 🙂

Már sötét van, de egyszerű a dolgunk, csak megyünk a tömeg után. Hamarosan elérjük a Gwanghwamun teret, ahol már több ezren várakoznak. Az utcát lezárták, itt állhatnak azok, akiknek nincs jegyük. Egy elég rossz helyen álltunk meg, de az egyik rendőr (valószínűleg a 2 éves hadkötelezettségét a rendőrségnél töltő átlagember, őket szokták kivezényelni ilyenkor) egy mosollyal tovább terelt minket, így egészen közel kerültünk, jól láttuk a színpadot, ahol már az első fellépők egyike szórakoztatta a tömeget. Nem is akarok belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem jövök, úgyhogy nagyon örülök, hogy a barátom rábeszélt.

Csak jöttek és jöttek a kedvenceink, akiket eddig csak képernyőn keresztül láthattunk, a tömeg tombol, a lányok visítanak, ha a biasuk van a kivetítőn fél másodpercig, a fiúk pedig teljesen nyugodtan állnak és várnak, semmi reakció az arcukon. Elég sok fiúbandát kellett végignézniük egy-másfél órán át, mire végre feljöttek a színpadra a Twice lányok. Eddig nem találtam különlegesnek őket, de élőben leesett az állam, annyira gyönyörűek! A B.A.P. hihetetlen energiát sugároz, a BTOB hatalmas bulit csap, a BTS fenomenális, mint mindig – őket már láttam élőben, s most sem okoztak csalódást! A fiúk egyből sarkon fordultak, ahogy Twice lement a színpadról, vicces látványt nyújtottak. A BTS rajongók viszont inkább félelmetesek voltak, ahogy a semmiből több százan megindultak az előttünk lévő sorokból felénk nagy erőkkel, mert ők ugyan nem fogják az EXO-t is megnézni… #GottaLoveFanWars… Elsöpörtek mindenkit, de közben már az én gyermekeim is a színpadon álltak, s ezt nem fogom kihagyni, az biztos! Kétszer akkora vagyok, mint az átlag, engem nem tudtak fellökni, a videóim minősége viszont nem a legjobb emiatt, sajnos… Az EXO a világ legnagyobb fiúcsapata mióta a One Direction már nem aktív, valószínűleg soha nem lesz alkalmam őket újra látni, mert Európa túl pici piac nekik, úgyhogy ezt a két számot jól az agyamba vésem! Életem legjobb és legolcsóbb koncertje: egy forintba sem került, viszont rengeteg kedvencemet láttam. Örök élmény marad, az biztos!

A hosszú lábunkkal a tömeg előtt érkezünk a metróhoz, így kényelmesen telik az 1 órás hazaút. Bár az utazás előtt vettem jegyet a november 4-ei Dream Concert-re, ami a legszínvonalasabb, legnagyobb KPOP koncerteket jelenti, tehát tudtam jól, hogy nem távozunk Koreából anélkül, hogy ne buliznánk együtt a kedvenceinkkel, de ez a szabadtéri koncert egy teljesen új és izgalmas dolog volt. Sosem felejtem el, azt pedig főleg nem, hogy LÁTTAM AZ EXO-t élőben!!!! 😉 😀

Sajnos lebeszéltem a barátomat arról, hogy hozza magával a kamerát is, mert nem láttam értelmét (csak két objektívet hoztunk Ázsiába, azok koncertre nem a legjobbak), így csak a telefonos képei, az én videóim és az emlékeink maradtak, de szerencsére professzionális felvételek is készültek, linkelek pár fellépést!



Életem legjobb képe! Hahaha 😀

Ez volt tehát az első hét Koreában. Még másfelet eltöltöttünk ebben a csodálatos országban. Az útinapló viszont Japánnal folytatódik majd, mert az ott is sikerült 7 napot eltöltenünk!

Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.
Sok hasznos információ Koreába utazó turistáknak a VisitKorea oldalán.