Életemben először Dél-Koreába utaztam, amiről naplót vezettem az első napokban. Hogy milyen érzés először elhagyni Európát, s végre kipróbálni magam abban az országban, amiről már olyan sokat álmodoztam? A rengeteg öröm mellett nehézségek is felütik a fejüket egy majdnem 1 hónapos ázsiai út során, de megcsináltuk és nagyon élveztük! Gyertek velem Koreába, aztán pedig Japánba! 🙂

2017. október 30. Reggel 10 óra, Szöul, Myeong-dong

Izgatott vagyok, ugyanis az egyik kedvenc koreai márkámhoz vagyok hivatalos! Az Etude House cuki, olcsó és jó minőségi termékei miatt lett számomra érdekes a Kbeauty évekkel ezelőtt, most pedig itt vagyok Szöulban, ahol pár méterenként van legalább egy boltjuk!

Még a nyáron kaptam meghívást az Etude House marketingesétől, de azóta nem beszéltünk, én pedig naivan azt hittem, hogy könnyű lesz megtalálni a flagship üzletet. Most hiába keresem a térképen angolul és koreaiul, egyszerűen nehéz kiigazodni a dolgon, ugyanis egy elég új helyről van szó. Nem baj, időben elindultunk, bejárom Myeongdong utcáit, csak megtalálom!

Tudom jól, hogy mit keresek: egy nagy, rózsaszín “palotát“, amit nem lehet nem észrevenni, viszont nagyobb ez a hely, mint gondoltam… Megyek egyik utcából a másikba, millió Etude House jön velem szembe, de egyik sem az, amit keresek. Lassan ott kellene lennem, úgyhogy inkább csak megkérdezem az eladókat az egyik boltban. Az egyik pici, cuki lánynak előadom a mondandómat, de inkább hív mást, aki jobban tud angolul. Mutatom az e-mailt, elveszik a telefonomat, egy sráccal kutatnak a számítógépen, s egyértelmű: fogalmuk sincs, hogy mi az a flagship store… Felhívják a központot, legalább 15-20 percig intézkedtek, s végül kaptam egy cetlit, amire a fiú felírt egy címet és annyit mondott: “taksi”. Még jó, hogy nézek Kdrámákat, így egyből tudtam, hogy ez “taxi” akar lenni. Megköszöntem, de valahogy nem éreztem úgy, hogy nekem taxit kellene hívnom, mikor tudom, hogy itt van valahol. Végül egy utcányira meg is találtam a rózsaszín csodát!

Már megyek is az egyik eladóhoz, hogy előadjam a mondókámat, de elkezd előlem szaladni. Először azt hiszem, hogy csak azért, mert nem lát engem, így megyek utána, de ő szalad tovább… 😀 Ekkor leesik, hogy valószínűleg nem bízik az angol tudásában, így letámadom a csajt a pultnál, ő nem tud hova menekülni. 10 perc, 3-4 eladó és nagy tanácstalanság után megbeszéljük, hogy nyugodtan készíthetek pár képet és videót itt, nem probléma. A marketinges nő nem jelent meg végül, de ez is valami. Kicsit ideges vagyok még, túl sok volt az izgalom mára, de azért csak előveszem a kamerát. Nem akarom sokáig zavarni őket és a vásárlókat, így inkább beteszek pár dolgot a kosaramba, kifizetem és már megyek is ki. Egyébként is rettentő meleg van bent, a nagy tollkabátomban már nem bírtam.

A következő 1-2 órát itt töltöm, mert a mai napot erre szántam. Benézek minden boltba, csodálkozom, s rendkívül boldog vagyok! Ennyi év után végre eljutottam ezekbe az üzletekbe! Régi álmom volt. Közben érkezik egy sajnálkozó e-mail, hogy sajnos közbejött egy “emergency meeting”, de nyugodtan menjek és fotózzak: én addigra már rég letudtam a dolgot. Az biztos, hogy ettől jobb helyet el sem tudnék magamnak képzelni! Még szerencse, hogy van súlyhatár a repülőn, különben mindent felvásárolnék! 😀

Bár fel voltam készülve rá, hogy az eladók rámenősek lesznek, de így is sikerült sokkolniuk. Akárhányszor belépek valahova, az egyik eladó a sok közül (kb. mindenhol több eladó van, mint vevő) rámveti magát és végig követ, pár centiméterre áll csak tőlem. Nem tudok hova menekülni, ők mosolyogva magyaráznak, hogy ez mire való, az mennyire best seller, a harmadik meg amúgy még jobb… Megértem, hogy a legtöbb turista nem ismeri a termékeket, kell nekik a segítség, de ez nekem sok. Túl sok… Ahol hagynak nyugodtan vásárolni, ott nem is távozom üres kézzel, de kezdem magam rosszul érezni. Az utcán sem jobb a helyzet, minden bolt előtt kiabál valaki egy maszkkal a kezükben, amivel próbálják a járókelőket becsábítani. Itt eldöntöm: az online vásárlás azért csak kényelmesebb! 😀

Hideg van, ráadásul tegnap óta fáj a torkom, de mostanra már nyelni sem tudok a fájdalomtól. Inkább visszasétálunk a szállásra, s megebédelünk a kedvenc néninknél. A kimbap továbbra is a mániánk, én pedig rendelek még hozzá egy adag kimchi rament. A forró leves mindig jó nekem torokfájás ellen, s egyébként is illő lenne rament is enni végre! Mivel kimchi ízű, ezért természetesen csípős, de megbirkózom vele, ez elvi kérdés: nehogy már azt mondják, hogy az európaiak nem bírják a csípős, koreai ételeket! 😀

Észrevettem, hogy fizetéskor mindig meglepődnek, majd egy hatalmas mosoly jön az arcukra, amikor két kézzel adjuk át a pénzt nekik. Gondolom nem várja el senki a külföldiektől, hogy ismerjék a koreai illemszabályokat, de jól esik nekik, ha ilyesmit látnak. Viszont lassan meg kellene tanítanom a barátomnak, hogy van egykezes verzió is, mert szegény soha nem tudja, hova tenni a pénztárcát ilyenkor… 😀

Már az első nap felfigyeltem a take out coffee mániára, itt minden sarkon lehet ilyet venni, még a beülős helyeken is inkább ezt veszik. A sor mindig kilométeres, így eddig még nem kóstoltam meg egyet sem, de most esélyesnek látszik a helyzet. Ebédidőn túl vagyunk, nem olyan hosszú a sor annál a helynél, amit pár napja kinéztem, úgyhogy már rendelem is a mogyorós lattémat. ISTENI finom, soha nem ittam még ilyen jó kávés italt, még a barátomnak is ízlett, pedig ő utálja a kávét! A legjobb az egészben pedig az, hogy a forró, csípős leves és a forró latte megtette a hatását: teljesen elmúlt a torokfájásom!

A vacsorát letudtuk egy kis Burger King-es sültkrumplival, mert egyáltalán nem voltunk éhesek, én viszont megkívántam… Itt sem kellett senkihez szólni, a monitor segítségével rendeltünk mindent, közben pedig látom, hogy a sok motoros futár szaladgál a rendelésekkel. Szép is lehet egy olyan országban élni, ahol a Burger King, McDonalds és társai házhozszállítanak… 😀 Ez az utolsó éjszakánk itt, úgyhogy összepakolunk, mert holnap átköltözünk a követkető helyre: Gangnam lesz egy hétig az otthonunk! Két napja foglaltam a szállást AirBnb-n, mert úgy gondoltam, hogy érdemes más kerületekben lakni, így jobban megismerjük a várost, hiszen olyan sok arca van!

A legjobb online, koreai eladókat, boltokat itt találjátok meg.
Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.
Sok hasznos információ Koreába utazó turistáknak a VisitKorea oldalán.