Életemben először Dél-Koreába utaztam, amiről naplót vezettem az első napokban. Hogy milyen érzés először elhagyni Európát, s végre kipróbálni magam abban az országban, amiről már olyan sokat álmodoztam? A rengeteg öröm mellett nehézségek is felütik a fejüket egy majdnem 1 hónapos ázsiai út során, de megcsináltuk és nagyon élveztük! Gyertek velem Koreába, aztán pedig Japánba! 🙂

2017. október 27. Reggel 7 óra, Szöul, Jongno-gu

Már hajnal 4 óta fent vagyok, s hiába forgolódom ide-oda, nem megy már az alvás. Nem bírom tovább, elkezdek készülődni, hiszen vár ránk Szöul! Korán van még nagyon, de gyönyörűen süt a nap, kellemes a levegő, mi pedig elindulunk bankautomatát keresni, mert pénzt nem váltunk soha, inkább az adott országban veszünk fel mindig. Közben nézelődöm, s azon gondolkodom, hogy mit is együnk majd reggelire, de pékség nem nagyon jön szembe velünk. Még 9 óra sincs, de az utcákon már zajlik az élet, dolgos kezek készítik elő a boltok és éttermek kínálatát a déli és esti rohamra, mert bizony ezek az étkezések a legfontosabbak a koreaiak számára.

Még tegnapról emlékeztem egy jó helyre, tele ATM-mel, meg is találjuk, mi viszont egyikből sem tudtunk pénzt felvenni a holland kártyánkkal. Sebaj, megyünk tovább, megesik az ilyen. Egy óra séta és számtalan automata után már kezdünk aggódni. Ugyan a magyar kártyám ott van tartaléknak, de ha az elfogy, mit fogunk itt csinálni egy hónapon át pénz nélkül? A 7-Eleven-ben az eladó bácsi meglepően jól beszél angolul, kiderül, hogy még Amszterdamban is járt már, de sajnos ő sem tud mit kezdeni a holland kártyánkkal. A bolt előtt megreggelizünk gyorsan (kimbap természetesen), de közben figyelmes leszek a semmiből felbukkanó pici irodára, rajta a “Tourist Information” felirattal. A lány egyből tudta, hogy hova kell minket irányítani, ugyanis Koreában csak két-három bank fogadja el a maestro kártyákat, de legalább nincsenek messze! Elgyalogolunk az elsőhöz, ahol a biztonsági őr ugyan nem tud angolul, de egyből jön és segít. Még hív egy dolgozót is a biztonság kedvéért, aki szintén próbálkozik, de semmi. Tovább küldenek minket a másik bankba. Már órák óta tart ez a játék, nem épp így képzeltem az első napomat Koreában, de ezt a problémát meg kell oldani.

A következő bank az utolsó esélyünk. Itt is ugyanaz a helyzet, akármit is csinálunk, pénzt nem ad a gép. Egy nő figyel itt a biztonságra, de ő aztán tényleg nem tud egy szót sem angolul, viszont előveszi a telefonját és a Google fordítót. Nem igazán értjük, hogy mit akar, de nem adja fel, próbálkozik más mondatokkal. 10 perc után leesik, hogy azt szeretné mondani, hogy a kártyánk blokkolva van. Martijn szerencsére utazás előtt letöltötte a holland bank applikációját, így egyből meg tudta nézni a beállításokat. Ázsia valóban le van tiltva… Ennyi szenvedés és időpocsékolás, amit végül egy kattintással meg lehet oldani. Hihetetlenül hálásak vagyunk a hölgynek, ő a nap hőse!

A Cheonggyecheon forrás előtt állunk, ahogy kijövünk az épületből, így ez lesz az első nevezetesség, amit megcsodálunk Szöulban. A víz békésen csordogál, a kezdőpontja egy pici vízesés, körülötte pedig az égig érő épületek: kellemes látványt nyújt a 10 milliós főváros közepén. Innen gondolkodás nélkül egy még szélesebb út felé fordulunk, s ahogy sétálunk rajta, egyre érdekesebb dolgok tárulnak elénk. Ez a Gwanghwamun tér, ahova a későbbiekben többször is eljövünk majd, de jelenleg lenyűgöznek a messziből előbukkanó, őszies színekben pompázó, meseszép hegyek, az előtérben pedig a Gyeongbokgung palotához vezető hatalmas, díszes kapu! A tér tele van emberekkel, nem vagyok benne biztos, hogy mit csinálnak, de sokan tüntetnek, az biztos. Ez nagyon tipikus látvány Koreában, itt épp egy cég dolgozói tartanak feliratokat a kezükben, miközben egyszerre kiabálják ugyanazt a pár mondatot megállás nélkül, mindezt nyugodt és rendezett módon. Remélem, elértek vele valamit. 🙂

A palotába nem megyünk ma be, mégis a múltban találjuk magunkat abban a pillanatban, ahogy átlépjük a kaput. Színes, díszes és gyönyörű népviseletbe öltözött mindenki, ami felidézi bennem azt a rengeteg koreai, történelmi sorozatot, amit eddig láttam. A környéken lehet ezeket kölcsönözni, s ha beöltözünk, akkor ingyenes a belépő: bár engem is érdekel a dolog, de nem tudom magam elképzelni majdnem 180 centisen a pici, ázsiai lányoknak készült ruhákban… 🙂

A szállás felé vesszük az irányt, s mivel épp ebédidő van, ezért szemügyre vehetjük, ahogy a nagy cégeknél dolgozók (az egyik legnagyobb életcél itt) elárasztják a belvárost: az éttermek és az utcák hirtelen sokkal zsúfoltabbak lesznek. Mi inkább egy kisebb helyet keresünk magunknak, s mivel még minden annyira új és izgalmas, ezért találomra kiválasztunk egyet. Az asztalhoz ültetnek, kapunk angol menüt is, s mit sem sejtve rendelünk három ételt. Akkora mennyiséget kaptunk, ami egy hadseregnek is elég lett volna, de a mellettünk ülő pici, vékony lányok csak tömik magukba a még nagyobb adagokat, úgyhogy nincs mese, nekünk is meg kell enni! 🙂 A jjajangmyun tészta fekete bab szósszal sokkal édesebb volt, mint vártam. Martijn csípős, húsos valamije igazán nagy kihívás, de neki ízlett. A hatalmas tál mandut pedig már rég megbántam, hiába volt isteni finom… Közben észreveszem, hogy a majdnem üres hely teljesen megtelt, az ajtó előtt sorban állnak az emberek, én pedig nem akarom tovább foglalni az asztalt. Nem sikerült mindent megenni, de az biztos, hogy aznap többet már nem kell ételre költenünk, ha nem akarunk… 😀 A nap többi részét a szálláson töltjük, dolgozunk a laptopon, illetve teszünk még egy rövid sétát a környéken. A kisboltok kínálata még mindig lenyűgöz, veszünk is estére pár dolgot, de csak azért, mert a kíváncsiság hajt. Remélem, ez az utolsó nap, amit félig kómásan töltök az időeltolódás miatt!

Bár sosem vallottuk be magunknak, de kicsit félve jöttünk el Európából, nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Ezzel szemben már most nagyon otthon érezzük magunkat, minden annyira természetesnek és ismerősnek tűnik. Nincs kulturális sokk, pedig titokban számítottunk rá, de az első perctől kezdve úgy járkálunk Szöulban, mintha mindig is itt éltünk volna. Túl sokat tudok Koreáról ahhoz, hogy bármin is meglepődjek, bár arra azért nem számítottam, hogy létezik egy olyan ország, ahol ennyire kedvesek és segítőkészek az emberek, mint itt. Ráadásul hiába vagyunk sokkal magasabbak és másabbak, mint az itteniek, senki nem bámul meg minket! Kedvesen mosolyognak, ha találkozik véletlenül a tekintetünk, ha pedig valakitől segítséget kérünk, akkor mindent félredob és csak ránk koncentrál. A második nap végére már sejtem, hogy itt nagyon jól fogom érezni magam, s igen, most már elhisszük: itt vagyunk, a világ másik végén, ráadásul nagyon élvezzük!

*Az első 2 nap nem igazán fényképeztünk, csak pár telefonos képem van, de jönnek majd jobbak is! 😉

Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.
Sok hasznos információ Koreába utazó turistáknak a VisitKorea oldalán..