Életemben először Dél-Koreába utaztam, amiről naplót vezettem az első napokban. Hogy milyen érzés először elhagyni Európát, s végre kipróbálni magam abban az országban, amiről már olyan sokat álmodoztam? A rengeteg öröm mellett nehézségek is felütik a fejüket egy majdnem 1 hónapos ázsiai út során, de megcsináltuk és nagyon élveztük! Gyertek velem Koreába, aztán pedig Japánba! 🙂
2017. október 26. Reggel 9 óra, Incheon repülőtér.
A Finnair gépe minden elképzelésemet felülmúlta, gyönyörű kívülről és belülről is, élvezet volt vele utazni, ráadásul nagyon jókat ettünk, így egy jó ideig nem is leszünk éhesek. Szerencsére, ugyanis hatalmas sor vár arra, hogy belépjenek Koreába. Ujjlenyomat, fénykép, pecsét az útlevélbe és mehetünk is. Már rég bánom, hogy a téli kabátom és bakancsom van rajtam, de ki gondolta volna, hogy október végén ennyire jó idő van itt?! Nem vagyok jó passzban, ugyanis lemerült az elemem: nem elég, hogy előző éjszaka nem tudtam aludni az izgalom miatt, de még a repülőn sem sikerült egy árva percre sem lehunyni a szemem. Hosszú nap lesz ez a mai, de tudom, hogy ki kell húznom legalább délutánig, különben nagyon nehéz lesz az átállás a 8 órás időeltolódásra. #jetlagisreal
A legfontosabb dolog, hogy legyen internetünk, amit előre megrendeltem pár napja, csak fel kellene venni, de a pultban népviseletben ülő lányok sajnos életükben most hallottak erről először… Kicsit kezdek bepörögni, mert hatalmas a reptér, sétálhatunk vissza oda, ahonnan indultunk nagy csomagokkal… A bejáratnál egy robot üdvözöl, ami egy kicsit visszahúz a realitás talajára, bármilyen furcsán is hangzik. Közel állok az ájuláshoz, túlparáztam a helyzetet, de internet nélkül itt tényleg nem lehetünk. A robot mintha a jövőből jött volna, hihetetlenül cuki, bár én barátságtalanul továbbsétálok, mert le kell ülnöm nincs mese. Martijn szerencsére jobban bírja a stresszes helyzeteket, hiszen nyugis, holland fából faragták… Magában megtalálta a pultot, ahol felvehettük a SIM kártyát, úgyhogy már csak egy kis ivóvíz hiányzik a boldogságomhoz, de ahhoz nem ártana pénzt felvenni. Természetesen a holland (maestro) bankkártyáink nem működnek itt, úgyhogy a magyar mastercardomra hagyatkozunk inkább, de nagyon reméljük, hogy a városban azért egyszerűbb lesz majd a pénzfelvétel…
Koreában a Google nem teljes, alig van adatuk az országról, ami szomorú az utazó számára, de én csak bízom benne és megveszem az ajánlott buszra a jegyet. A buszmegállóban egy idősebb úr tartja a frontot, fénysebességgel pakolgatja ide-oda a bőröndöket, hogy a buszok a lehető leggyorsabban tovább tudjanak hajtani. Egy szót nem tud angolul, de segíteni akar, hogy jó buszra szálljunk, ezért megmutatom neki a szállás címét, s megbeszéljük a dolgot kézzel-lábbal. Nem vagyunk biztosak a dolgunkban, az ő arcán is látom a bizonytalanságot, de teljesen mindegy, csak érjünk be Szöulba, onnan már könnyebb lesz. Kb. egy órán át mentünk, járműveket alig láttunk, házakat és embereket még annyit sem, ami nem is lett volna baj, de sajnos egy komolyabb betegség végén jártam, ami nálam mindig a fuldoklós köhögést jelenti. Rámtört hirtelen, s 15-20 percig szenvedtem, már attól féltem, hogy le fognak dobni a buszról, mert ez nem emberi… Viszont minden problémám semmivé vált, amikor beértünk a fővárosba (egy üveg ásványvíz is kellett hozzá, ilyenkor csak az segít). Itt már kezdtem felfogni, hogy itt vagyunk, valósággá vált az álom, de a buszmegállók nyomon követése fontosabb volt. Nagyon füleltem, nagyon igyekeztem, hiszen koreaiul mondtak be mindent felirat nélkül, így végül csak egy megállóval mentünk túl a célon. Kettő lett volna belőle, ha a sofőr nem áll meg a szélső sáv közepén, hogy letegyen minket, de gondolom ez itt normálisnak számít…
Rövid séta után meg is találtuk a szállást, ahol a végtelenül kedves James bácsi (mert ugye mindenkinek van angol beceneve is) várt minket. A szoba egy személynek tökéletes lett volna, két majdnem 2 méteres nyugati embernek 2 nagy bőrönddel viszont túlságosan kicsi. Nagyon akciósan foglaltam, ráadásul a városközpontban vagyunk, de eldöntöttem, hogy a következő szállásunk hatalmas lesz, ha törik, ha szakad. A környék fantasztikus: éttermek, boltok mindenhol, minden olyan színes, izgalmas, s lassan sikerül felfognom, hogy Koreában vagyok annyi év álmodozás után! A 7-Eleven polcairól sok-sok finomság köszön vissza: annyi videót és koreai sorozatot néztem már, így minden ismeretlen ismerős a számomra. Jöhet a kimbap minden mennyiségben! Nagy egyetértésben megállapítjuk, hogy ez bizony tényleg finom, laktató és olcsó, úgyhogy ki kell próbálni minden ízben!
Délután sétálni megyünk, ha már itt vagyunk, akkor csak látni kellene a városból valamit mielőtt hulla fáradtan az ágynak esünk! Pár métert kellett csak megtenni, s máris egy hatalmas úthoz értünk, ahol leesett az állam. Magas, modern felhőkarcolók, mellettük a tradicionális, mesebeli épületek, az autók elrohannak mellettünk, a járda pedig szerencsére széles, mert ennyi embernek kell is a hely. Feltűnően szép mindenki, a legdivatosabb ruhákat viselik, ki vannak sminkelve, 0-tól 99 éves korig mindenki trendi akar lenni. Szöul Ázsia Milánója, ez nem vitás! Ekkor el is döntöm, hogy míg itt vagyok, minden nap sminkelni fogok, hiszen csak Európát képviselem itt… 😀 Kapkodom a fejem, a kedvenc boltjaim mindenhol! Missha, Etude House, Innisfree és a társaik pár méterenként, én pedig csak ámulok és bámulok! Már sötétedik, de minden jól ki van világítva, Kpop szól mindenhol, a kirakatnál az eladó srác épp egy fiatal lányt sminkel ki, a bolt feletti kávézó tele van fiatalokkal, a járda mentén street food, valami finomság illata megcsapja az orromat. Kicsit félénken nézelődünk, de egy idősebb eladó magabiztosan megszólít minket koreaiul, erre a jóvágású, öltönyös fiatalember, aki valószínűleg épp a vacsoráját fogyasztja arrébb húzódik, hogy helyet csináljon nekünk. Az ajánlott mandura rábólintunk, én pedig még gyorsan kérek egy kimchi palacsintát is, amin meglepődik ugyan a néni, de már készíti is nekünk. Nem szeretnek turistáknak csípős dolgokat eladni, de ez még azért belefér. Az éltelekről szerintem mindent elárulok azzal, ha elmondom, hogy még többször is visszamentünk hozzá. Számítottam rá, hogy nagyon be fog jönni nekünk a koreai konyha, de hogy ennyire?! Este 6-ig bírtuk, tovább nem kínozzuk magunkat: irány James és a szobánk, holnapra pedig remélem, hogy tényleg felfogom: ITT VAGYUNK, MEGCSINÁLTUK!
*Az első 2 nap nem igazán fényképeztünk, csak pár telefonos képem van, de jönnek majd jobbak is! 😉
Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo, esetleg SkyScanner) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.
Sok hasznos információ Koreába utazó turistáknak a VisitKorea oldalán.
Ajánlom még: KoreanAir (átszállás nélkül).
