Életemben először boldogan gondoltam vissza az elmúlt évre: mozgalmas, izgalmas 366 nap áll mögöttem, bár tavaly januárban még csak terveim sem voltak. Az új év nekem duplán az újrakezdésről szól, hiszen január 5-én születtem, így akaratlanul is az évértékelésen és a jövőbeli célokon járnak a gondolataim. Decemberben egy kicsit eltűntem a radarról, mert év végén meglátogatott a húgom és a férje, én pedig szerettem volna nekik a lehető legtöbbet megmutatni Hollandiából. Illetve bevallom: nagyon elfáradtam, kimerültek az elemeim, nem bírtam az elvállalt munkával sem, ami nem jellemző rám, hiszen akrámilyen beteg is vagyok, a munka elsőbbséget élvez nálam. Igen, ilyenkor hajlamos vagyok a zabálásra, meg is történt, nem merek a mérlegre állni, tönkretettem a bőrömet is (a diétám rettentően befolyásolja a bőröm állapotát), de úgy vagyok vele, hogy ennyi belefér. 2017-et így újult erővel (és sok extra kilóval) kezdem, tele vagyok ötletekkel, tervekel és bizakodva nézek a jövőbe. Igen, én, akire mindig rányomják a pesszimista bélyeget (bár én olyankor visszavágok, hogy én bizony csak realista vagyok), most az optimisták ruháját próbáltam fel, s mit ne mondjak: tetszik!
Pár napja papírt és tollat ragadtam, hogy összeírjam a 2016-os utazásainkat és azokat a dolgokat, amiket elértem, amikre büszkén tekinthetek vissza, s meglepődve láttam, hogy minden hónap tartalmasan telt:
Januárban 30 éves lettem, ami hatalmas fordulópont volt a számomra: sokkal nyitotabb és bátrabb lettem, mertem az elérhetetlen felé kacsingatni, aztán hamarosan szembe találtam magam vele. Az antropozófia szerint 28-35 éves korunkban “újjászületünk”, átértékeljük az eddigi életünket, átvesszük az irányítást, s azt hiszem, velem is valami hasonló történt. Az a vicces az egészben, hogy évekig rettegtem a 30-as számtól, valahogy nem éreztem magam elég felnőttnek ahhoz, hogy a 30-asok táborába lépjek, de ha akartam, ha nem, ez megtörtént, én pedig nagyon is élveztem a dolgot! Pár nap választ el a 31-es számtól, de alig várom! 🙂 Tavaly januárban kezdtem el diétázni (leadtam 7 kilót) s egyben életmódot váltani, amire nagy szükségem volt, sokat tanultam, sok új ételt és összetevőt fedeztem fel, ezt idén újra elkezdem/folytatom, mentálisan már nem lesz olyan nehéz, mint egy éve.
Februárban lejárt a személyi igazolványom, külföldi magyarként pedig újat már nem kaptam, így útlevelet kellett csináltatnom, hogy el tudjak  májusban utazni a húgom esküvőjére Magyarországra. Így jutottam először Hágába, ugyanis ott van a magyar nagykövetség. Egy rettentőre sikerült útlevélképpel gazdagabban, sok-sok euróval könnyebb zsebbel érkeztem a hágai strandra (Scheveningen), s nem csalódtam! Alföldi gyerekként a tenger látványa a mai napig hatalmas élmény a számomra. Természetesen rettentő hideg az Északi-tenger ilyenkor, de megígértük magunknak, hogy ide még visszajövünk!
Márciusban sok-sok hónap hezitálás után újra elkezdtem videókat feltölteni a Youtube-ra. Nem tudtam még, hogy mit akarok, hogy is kellene újrakezdeni, csak azt tudtam, hogy bár utálok szerepelni, de hiányzik a videószerkesztés. Ez egy igen nagy lépés volt a számomra, mert rossz emlékeket őriztem az előző Youtube-os korszakomról, féltem, hogy megint utálni fogom, de adni akartam még egy esélyt neki. Ez annyira jól sikerült, hogy igen hamar beleszerettem a videózásba, így az év nagy részében több témában is kipróbáltam magam, még Martijn-t is belekevertem, s láss csodát: nem bánja, sőt! 😀
Áprilisban valami olyat tettem, ami még engem is meglepett: lefoglaltam egy utat Párizsba! Év elején feliratkoztam mindenféle utazós oldal hírlevelére, s végre jött egy olyan ajánlat, aminek még én sem tudtam ellenállni. Még sosem voltam Franciországban, de Párizs régi álmom volt, s még az sem érdekelt, hogy éjszaka kellett buszozni, majd nappal fagyoskodni az ekkor még nem túl tavaszias francia fővárosban. Mindenképp szerettem volna megörökíteni, így elkészült az első vlogom is, amit majd jó lesz visszanézni 🙂 Az országon belüli akciók is folytatódtak, Amszterdamot is megnéztük magunknak még egyszer. Ekkor már biztos voltam benne, hogy az utazást idén nem fogom ennyiben hagyni! Egyben 5 éves lett a blog, ami egy igen nagy mérföldkő: sosem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó leszek egy hobbi mellett 🙂
Májusban a húgom esküvőjére Magyarországra utaztunk, eltöltöttünk pár napot otthon, jól telezabáltam magam a kedvenc magyar ételeimmel, majd egy újabb álmomat váltottam valóra: elrepültünk Olaszországba! Gimiben tanultam olaszt, imádtam Tiziano Ferro-t, s világ életemben vonzott minden, ami Olaszországgal kapcsolatos, de soha nem jártam még ott. 30 évesen viszont végre ott álltam Milánóban a Duomo előtt, s még a Comói-tóhoz is elcipeltem Martijnt, hiszen a térképet nézegetve feltűnt, hogy mennyire közel van, kihagyhatatlannak tűnt! S mennyire jól tettük, hogy pár euróért vettünk egy vonatjegyet ehhez a mesebeli tóhoz! Ennyire szép helyen még sosem voltunk, a szótárban a gyönyörű és a mesebeli szavak mellett biztosan Como áll.
Június sem fukarkodott izgalmakban. Mivel sikerült megfertőznom 2015-ben Martijn-t is a koreai pop zenével (KPOP), ezért hogyan is mondhattunk volna nemet a Párizsban megrendezett KCON-nak? Ki tudja mikor lesz valami hasonló rendezvény, ráadásul soha nem láttunk még élőben KPOP bandákat. Megvettük a jegyet, s életünk legjobb koncertjét éltük át: BTS, SHINee, BlockB, FT Island, I.O.I., f(x) és MC LeeTeuk (Super Junior) szórakoztattak minket pár órán át, mi pedig leesett állal jöttünk ki az arénából! Másnap az Eiffel-toronynál előkerült a barátom zsebéből egy gyűrű is, én pedig természetesen igent mondtam 🙂
Júliusban VÉGRE átköltöztem a Bloggerről a WordPress-re! Évekig jól elvoltam a Bloggerrel, teljesen jó hely blogolásra, de épp itt volt az ideje, hogy lépjek egyet. Őszinte leszek, nagyon féltem tőle és sokáig halogattam, mert féltem, hogy elveszítem az olvasókat, de épp az ellenkezője történt: sokkal többen olvasnak azóta! Belgiumban (Antwerpen) ünnepeltük az évfordulónkat: Párizsba menet itt kellett átszállni, nagyon megtetszett a város, szerettem volna még visszajönni, így Martijn meglepett egy vonatjeggyel ide. 🙂 A hónap végén még Angliába is elrepültünk majdnem egy hétre: másodszor jártunk itt, de szerintem nem utoljára, mert addig nem nyugszom, amíg nem látom Skóciát is 😀
Augusztusban 24 órát töltöttünk Amszterdamban, most kivételesen ott is aludtunk, így meg tudtuk csodálni a holland fővárosban zajló éjszakai életet: Piros lámpás negyed és társai: igazi túristalátványosság 😀 Annyi éttermet, boltot, túristát és coffee shopot egy helyen még nem láttam 😮
Szeptemberben minden szabadidőmet a blogra, Youtube csatornámra szenteltem, illetve elkezdtem könyvet írni és koreaiul tanulni. Nagyon jól indult, hihetetlenül produktív voltam, de természetesen túl sokat vállaltam magamra, így a következő hónapban nem volt már annyi energiám, mint szerettem volna.
Októberben felkért a Glamour, hogy szerepeljek a Gardróbnapló rovatukban, ami váratlanul ért, de nagyon boldog voltam. Kicsivel később pedig kiderült, hogy a Cosompolitan Blogger Day-n én lettem az év beauty bloggere, amit hetekig nem tudtam elhinni! Soha nem nyertem még semmit, a díj pedig nagyon sokáig instant örömforrásként működött nálam 🙂 Még Hágában is jártunk, mert vonatjegyet is kapott a barátom tőlem a születésnapjára és ezt a várost választotta. Ősszel gyönyörű Hollandia!
Novemberben eljutottunk Írország fővárosába, Dublinba, ugyanis egyik éjjel arra lettem figyelmes, hogy a Ryanair 2 euróért adja bizonyos jegyeit, én pedig pár másodperc gondolkodás után már foglaltam is a következő utat. Soha nem gondoltuk volna, hogy pont Dublint fogjuk ennyire imádni, de ha valaki azt mondaná, hogy holnap költözni kell ide, már pakolnánk is a táskánkat. Aztán már indultunk is tovább Magyarországra, s 5 év után először megint Budapesten voltunk. Ide mindig szívesen jövök, az pedig csak hab volt a tortánt, hogy így legalább átvehettem végre a Cosmopolitan Blogger Day díjamat, eljuthattam a Cosmopolitan szerkesztőségébe, benne voltam a Cosmopolitanban, részt vettem a Ronald házak által szervezett McHappy napontalálkozthattam pár kedvenc bloggeremmel és még Nyíregyházára is leutaztunk családlátogatásra.
Decemberben meglett a 10.000 feliratkozó a Youtube csatornámon, ami egyszerűen HIHETETLEN a számomra! A húgom, Renáta és a férje eljöttek karácsonykor meglátogatni, ami sok szempontból is izgalmas volt: először voltak Hollandiában, Gabi először evett halat, én pedig felcsaptam idegenvezetőnek: Den Bosch, Rotterdam, Hága és Amszterdam belefért ebbe a pár napba, én pedig remélem, hogy jól érezték magukat 🙂

Nagyon hosszúra sikerült ez a beszámoló, de megérdemel 2016 ennyit 🙂 Fontosnak tartom a december végi számvetéseket, mert így tiszta lappal indíthatjuk a januárt, tanulhatunk a hibáinkból vagy rájöhetünk, hogy jobb volt az évünk, mint gondoltuk volna, csak a jó dolgokat hajlamosak vagyunk elfelejteni 🙂 A terveim és céljaim is vannak ám, de ezeket inkább majd egy másik bejegyzésben/talán videóban osztom meg veletek, hiszen már több, mint 1300 szót írtam ma 😀
Ha van kedvetek a 2016-os évetekről írni bármilyen formában, örömmel olvasnám! Inspiráljuk egymást! 🙂