Magyar English
Oh My Brush

Utazás Milánóba | Tippek & Beszámoló

Egyik nagy álmom teljesült, ugyanis május végén eljutottam végre Olaszországba! Ha pedig lúd, akkor legyen kövér, így nemcsak Milánót néztük meg magunknak, hanem a Comói-tóhoz is elvonatoztunk, ami életünk egyik legjobb döntése volt. Ha utazásról van szó, akkor szeretek mindent magunknak megszervezni, ez az olasz út pedig elég olcsón megúszható, így szívesen megosztok veletek pár tippet. Nagyok voltak az elvárásaim, hiszen eddig is imádtam mindent, ami olasz, legyen szó zenéről (Tiziano Ferro ♥), a nyelvről (gimiben tanultam), ételekről, s úgy magáról  az olasz tájról és életérzésről, de elsőkézből soha nem tapasztaltam még meg ezeket. Nem tudtam, hogy mi vár rám a valóságban, de az olaszok rabul ejtették a szívemet, mindent lenyűgözőnek találtam, s az az igazság, hogy ide bármikor szívesen visszatérnék!
Milánó igazi nagyváros, egyszerre modern és hagyományőrző, mintha két arca lenne, továbbá azt szokták mondani róla, hogy minden római templomra jut egy bank Milánóban. A pénzforgással tehát nincs probléma, boltok milliói gondoskodnak arról, hogy ne térjünk haza üres kézzel: ha Milánónak lenne instagram fiókja, akkor nyugodtan használhatná a #shoppingparadise hashtaget, senki nem kérdőjelezné meg ennek létjogosultságát 😀 Az utcákon járva egyébként olyan érzése van az embernek, hogy egy divat show-ba pottyant vagy legalább egy filmforgatásba keveredett: jóképű, öltönyös pasik mindenhol, csodaszép olasz nők, hihetetlenül divatos idős nénik meg-megállnak a frissen mosott ablakú kirakatok előtt. A dolce vita érzést nem lehet nem észrevenni, ez engem egyébként beszippantott, ezért is érezhettem úgy, mintha “otthon lennék”. Mintha mindenki ismerne mindenkit, barátkoznak, beszélgetnek (hangosan persze :p), de nem párokban, hanem mindenki együtt., bárki odaállhat hozzájuk és csatlakozhat.  Az étteremben a pincérek nem elhúzzák, hanem összetolják az asztalokat, hogy senki ne egyen magában, legyen kihez szólni (nekünk is odahúzták az asztalt két spanyol pasihoz, gondolom azért, hogy ha már turisták vagyunk, biztos lesz valami közös témánk). Ha már ételről beszélek, akkor el kell, hogy mondjam: Olaszországban nem lehet éhen halni! Minden sarkon érezni a frissen sütött péksütemény, édesség vagy pizza illatát, minden igazi eye candy, gyönyörűen készítenek el mindent, bármilyen apróságról is legyen szó, s azok az ízek!!! Ezeket meg kell tapasztalni, örök életre szóló élmény lesz. Túl sok látnivaló egyébként nincs Milánóban, de a Duomo és környéke kihagyhatatlan, igazi építészeti csoda!
Milánó és Comói-tó
Mivel gyerekként a földrajz atlasz volt a kedvenc “olvasmányom”, ezért tudtam, hogy ha törik, ha szakad, nekem el kell még mennem a svájci határhoz közeli tavak egyikéhez. A Comói-tó tűnt a legegyszerűbben elérhetőnek Milánóból, itt el is töltöttünk egy egész napot, annyira imádtuk. Egy hajókázást is bevállaltunk, kb. 1 óra alatt körbementünk a tavon, a látvány pedig nem hagyott kívánnivalót maga után: apró városok, villák, nem akármilyen nyaralók közvetlenül a tó partján, a hegyekre, dombokra épülve. Ilyen csodaszép látványban még nem volt részem soha! Maradtam volna még szívesen, több napot is el lehet itt tölteni szerintem, érdemes felfedezni az apró, de annál gyönyörűbb településeket. Eljutni ide nem nehéz: a vasútállomáson vettünk jegyet az automatából (alig pár euro!), érvényesíttetük (sárga “doboz” a vonatoknál) és már mehettünk is. Tipikus olasz dolog szerintem, hogy minden későn indul, illetve az is, hogy a piros lámpa csak dísznek van, mindenki akkor és oda megy, ahova akar. A zebra is csak azért van, hogy tudd, ott talán kevesebb esélyed van arra, hogy elgázolnak. Én olyan olasz fan vagyok, hogy nekem még ez is tetszett, jókat mosolyogtam az egyfolytában dudáló, piros lámpán átsuhanó autókon. Igazából kaotikusnak kellett volna lennie, de valahogy mégis úgy tűnt, hogy rendszer volt benne, s talán nem is lenne Olaszország önmaga, ha nem lennének kocsikból félig kimászó, mutogató, kiabáló, dudáló vezetők 😀
Repülő és tömegközlekedés
Mivel szabolcsi gyerek vagyok, ezért Debrecenbe szoktunk repülni, mióta megnyílt ez a reptér. Innen nagyon olcsó jegyeket kínál a Wizzair, legyen szó Milánóról, Párizsról vagy Malmőről (Brüsszelt sajnos megszüntették), nem is haboztam tovább, amikor megláttam a 2500 Ft-ról induló árakat. Visszafelé már a Ryanair-rel repültünk Eindhovenbe, tehát nem muszáj ugyanazt a légitársaságot választani (nekünk nem volt választásunk, mert a Wizzair nem jár Bergamoból Hollandiába). Az út remek volt, ha a bal oldalon ültünk volna, akkor a Balatont is láthattuk volna felülről, de majd legközelebb :p Az Alpok havas csúcsai viszont álomszerűek voltak. Soha nem láttam még hegyeket, talán ezért hatott meg annyira, de szerintem akárhányszor is repülnék el felettük, akkor is csak ámulnék a szépségükön. Talán egy órás lehetett az út Bergamoból Milánóba busszal, amire mi előző nap online  már vettünk jegyet a Terravision oldalán (de van még sok más cég is), s igazából az olaszországi közlekedést rendkívül átláthatónak tartom. A-ból B-be gyorsan, egyszerűen és olcsón el lehet jutni: mi vonatoztunk, buszoztunk helyi járattal, hajókáztunk, s persze rengeteget gyalogoltunk, de a lényeg: mindegy, hogy a jegykiadó automatákat vagy a legegyszerűbb, sarki eladót választjuk, felkészültek a turistákra, minden többnyelvű, még az olasz tudásomat sem kellett annyira elővennem, pedig leporoltam utazás előtt 😀
Mint általában, most is a Booking.com oldalon foglaltam szállást, ami más országokhoz képest elég olcsó volt. Őszintén? Az egy csillagos olasz szálloda minőségibb volt, mint a pár nappal később meglátogatott három csillagos párizsi, szóval le a kalappal az olaszok előtt… A hotelünk egy tipikus, szép, régebbi épületben volt, erkéllyel,  nem túl messze a központtól, de buszmegállókhoz, boltokhoz, éttermekhez közel, imádtam! A BL kupát is megnéztük magunknak, egy órán keresztül álltunk a tűző napon a sorban, de ilyen alkalmunk úgy sem lesz valószínűleg többet, így nem hagyhattuk ki, s még este is visszanéztünk a koncertre, fesztiválra miközben elrobogott a játékosok busza mellettünk rengeteg rendőrautó kíséretében. A lényeg: Milánó nem alszik, rendkívül érdekes város, ahol mindig lehet valamit csinálni. A táj fantasztikus, az időjárás kiváló, s ha nagyon szeretnénk, akkor elvonatozhatunk a többi északi város valamelyikébe is vagy megnézhetjük da Vinci Az utolsó vacsoráját, felmehetünk a Duomo tetejére, csak egy dolgot nem tudunk majd itt: unatkozni! 🙂

Ha kíváncsi vagy, akkor nézd meg a Milánóról és a Comói-tóról készült vlog videóimat a csatornámon, linkeltem! 🙂

aIMG_8536 aIMG_8581 aIMG_8801 aIMG_8882 aIMG_9078 aIMG_9088 aIMG_9133
aitaly

ADBLOCKOT HASZNÁLSZ :(

Ha kikapcsolod az Adblock-ot, ugyanúgy használhatod az oldalt, mint eddig! Nincsenek és nem is lesznek felugró és zavaró reklámok soha, ígérem! :) Köszönöm, hogy olvasod az Oh My Brush blogot! :)