Magyar English
Oh My Brush

Könyv, Amit Nem Tudok Letenni: Diana Gabaldon: Outlander Sorozat

Egy kis könyvajánló, mert teljesen magával ragadt Diana Gabaldon: Outlander sorozata, de annak is örülnék, ha ti is írnátok pár könyvcímet, amit szerintetek mindenképp el kellene olvasnom! 

Nagyon szeretek olvasni, imádom a könyvek illatát, jó elmerülni egy másik világban, de mióta megvettem az e-readeremet, ez a hobbi a háttérbe szorult. Szerintem egyszerűen csak nem akartam elfogadni, hogy nem lapozhatok vissza oda, ahova akarok fél másodpercen belül, nincs egy vastag könyv a kezemben, nem érzem a papírt, nincs semmi, amit összekenhetek pl. csokival (annyira vigyázok pedig, de minimum egy lap mindig árulkodik majd arról, hogy olvastam a könyvet…) stb. Viszont azt nem tagadhatom, hogy egy e-reader nem hasznos, hosszú távon olcsóbb, egyszerűbb eszköz, így csak rávettem magam a használatára. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem ver gyorsabban a szívem egy könyvesboltban, nem akarom felvásárolni a teljes kínálatot, de legalább most már tudom, hogy vár rám otthon az e-reader tele könyvekkel 🙂
Igazából nincs kedvenc témaköröm, bármit szívesen olvasok, ami leköt, de az biztos, hogy egy klasszikust hamarabb leveszek a polcról, mint egy kortárs szerzőt, amit egyébként sajnálok, de mostanában kezdtem el levetkőzni ezt a “rossz” szokást. 13 éves lehettem, amikor elkezdtem érdeklődni a történelem iránt, azóta is tart a szerelem, bármi érdekel, ami a múltban történt (régebben pl. a híres, történelmi alakok közül a nők érdekeltek a legjobban), szerintem ez már nem is fog soha változni. 🙂
Jelenleg egy olyan sorozatot olvasok, ami nagyon leköti a figyelmemet, észre sem veszem sokszor, hogy átolvastam az egész délutánt/estét, nem lehet egyszerűen letenni a könyvet! Diana Gabaldon – Outlander sorozatáról van szó, ami 8 kötetből áll, mindegyik 900-1000 oldalas, de az elsőt pl. két hét alatt kiolvastam, nagyon olvasmányos. Angolul olvasom, szerintem megéri eredeti nyelven beszerezni, én teljesen odáig vagyok a nyelvezetért is, gyönyörűen megírt sorok ezek, a skót akcentus írásos jelenléte pedig nem zavarja a megértést, sőt! Nagyon élvezem, ahogy a skót gael sorokat is. Amit igazán szeretek benne, az a cselekmény kiszámíthatatlansága és a két főszereplő! Bővelkedik váratlan fordulatokban, az apró részletek később nagy jelentőséggel bírnak, ahogy azok a karakterek is, akikről nem is gondonánk, hogy még visszatérnek. A vadregényes, 200 évvel ezelőtti Skócia pedig tökéletes háttér a történethez. A harmadik résznél járok jelenleg (Voyager), ez is olyan, mint az első (Outlander): bosszankodva teszem le, amikor észreveszem, hogy már éjfél is elmúlt, tehát átolvastam az egész estét. 🙂
Engem egyébként már a prológus megfogott:
“People disappear all the time.  Ask any policeman.  Better yet. ask a journalist.  
Many of the lost will be found, eventually, dead or alive.  Disappearances, after all, have explanations.
Usually.”
1991 Diana Gabaldon: Outlander
Számomra egyből “hihetőbb”, tehát élvezhetőbb lett a történet, hiszen igaza van: rengeteg ember eltűnik, akik soha nem kerülnek elő, de akkor mi történik velük? Az Outlander Diana Gabaldon sajátos válasza a kérdésre. 
Nem ez az első regény, amit az időutazás ihletett, de a karakterek annyira “emberiek”, igaziak, hogy lassan meggyőződésem, hogy valóban megtörtént dolgokról olvasok. 🙂 A cselekmény nagyon röviden: főhősünk Clair, aki nővér volt a nemrég végetért második világháborúban, épp férje mellett keresi a helyét újra, hiszen olyan sokáig voltak távol egymástól. Második nászútra érkeznek Skóciába, ami jó lehetőség is egyben Frank (történész) számára, hogy jobban megismerhessen pár skót legendát és elődei életét. A Craigh na Dun kövek mágikus hatással bírnak: néhány ember képes rajtuk keresztül utazni az időben. Clair a kövek közötti gyógynövényszedés közben a 18. századi Skóciában találja magát, s a saját bőrén tapasztalja meg, hogy milyen nem kívánt idegennek/Sassenach lenni (ő angol) egy ilyen helyen és időben. Jack Randall a legelső személy, akivel találkozik, de akkor még azt hiszi, hogy Frank öltözött be angol katonának, viszont hamarosan rájön, hogy férje 200 évvel ezelőtt élt elődje az, aki elől most menekülnie kell. Egy apró skót megmenti az úriembernek semmiképp nem nevezhető tábornoktól, így Clair egy csapat highldanderrel folytatja útját – önszántán kívül természetesen, de ők ki akarják deríteni, hogy vajon a nő angol kém-e. A sors Jamie-t, a hatalmas, vörös, skót harcost sodorja az útjába, a történet pedig innentől kezdve csak még izgalmasabb! 🙂
Nagy megkönnyebbülés az olvasónak szerintem, hogy Jamie nem az a tipikus karakter, aki már annyira tökéletes, hogy nem valóságszerű. Persze, minden megvan benne, ami egy nő számára vonzó lehet, de nem legyintünk, hogy “ó, ugyan már, ilyen férfi nincs!“, hanem kíváncsian várjuk, hogy mit tesz, mit mond majd legközelebb – főleg a második kötettől (Dragonfly in Amber) kezdve. Clair ezzel szemben számomra kész jellemmel rendelkezik: erős, magabiztos, kicsit önfejű nő (hiszen mind azok vagyunk, nem? 🙂 ), aki végig szimpatikus marad (legalábbis eddig nekem az), akármilyen döntést hoz. Sok könyv női szereplői előbb-utóbb az agyamra mennek gyengeségük vagy nem realisztikus döntéseik miatt, de Diana Gabaldon főhőse messziről sem ilyen!
A mellékszereplők is hozzánknőnek előbb-utóbb, a kalandok izgalmasak, a tájleírás  gyönyörű, nehéz elengedni a szereplők kezét, és bezárni a könyvet a nap végén. Egy színes, részletes világ tárul elénk, mindig tökéletesen el tudjuk képzelni a helyszínt, az illatokat, az érzelmeket, embereket, miközben a hű korszakábrázolás sem hiányzik.

Gyönyörű és izgalmas történet, amit azoknak ajánlok, akik szeretik a történelmi, kalandos, romantikus regényeket. Nem véletlenül New York Times bestseller, a mai napig is sokak rajonganak a kötetekért! 🙂
Ti mit olvastok? Mi a kedvenc könyvetek? Mit ajánlanátok nekem?
A könyvből idén sorozat is készült Outlander címmel, amit szintén csak ajánlani tudok!

ADBLOCKOT HASZNÁLSZ :(

Ha kikapcsolod az Adblock-ot, ugyanúgy használhatod az oldalt, mint eddig! Nincsenek és nem is lesznek felugró és zavaró reklámok soha, ígérem! :) Köszönöm, hogy olvasod az Oh My Brush blogot! :)