Pontosan három évvel ezelőtt került ki a blogra az első poszt, mára elérte a végső formáját, de hogy is kezdődött ez az egész? Mi lesz a jövő?

Wow, eljött ez a nap is: 3 éves a blog. Még tisztán emlékszem, ahogy ültem a szobámban, már este volt, s végre sikerült megírnom az első bejegyzést, amit egy Salvador Dali idézet ihletett egyébként, s arra sarkallt, hogy merjek tenni az álmaimért, be is másolnék egy részletet:

Közben még azt ecseteltem, hogy azokhoz szeretnék szólni, akik felfedeznek bennem valamit önmagukból (ugyanaz az érdeklődési körünk, a problémánk, az álmaink stb.), ez most is így van. Vicces, mert ez az egy gondolat elkísért a 3 év folyamán, bár már tényleg nem emlékeztem már, hogy mit is írtam azon az estén, de jó tudni, hogy az alapgondolat megmaradt 🙂 

Ha esetleg Ti is hasonló cipőben jártok, épp valami újba szeretnétek kezdeni, de nem mertek, akkor talán ez a pár sor segít az “igen” felé dönteni a mérleget: ha nem is jön be, akkor is elmondhatjuk, hogy legalább megpróbáltuk (a tapasztalatszerzés fontos), menet közben egyébként is lehet még változtatni, alakítani. 🙂 

Nélkületek nem jött volna össze ez a 3 év, ezért szeretném megköszönni a támogatást, minden apró dolog jól esett, de komolyan! 🙂 Ha tehetném, akkor mindenkinek küldenék egy szeletet a fenti sütiből! Csokiiiis! 🙂 Köszönöm, hogy velem maradtatok akkor is, ha a feje tetejére állítottam a blogot és irányvonalat váltottam. Hálás vagyok, hogy mindig visszavártatok, akárhányszor szünetet tartottam, hogy bíztattatok akkor is, amikor nem is tudtátok, hogy szükségem van rá, örülök, hogy a “barátnőtök” lehettem stb. 🙂 Soha nem szenteltem 3 évet egyetlen hobbira, ezért vagyok olyan szentimentális ma, nézzétek el nekem! 😀

A jövőt illetően azt el tudom mondani, hogy a téma marad a régi, szerintem mostanra rájöttem, hogy mi az, amiről nemcsak én írok örömmel, de ti is szívesen olvastok tőlem, s persze mindig próbálok fejlődni így vagy úgy. Viszont ne lepődjetek meg, ha kevesebbszer frissül majd az oldal, egyszerűen kevesebb időt tudok és akarok majd rászánni: így lesz csak lehetőségem olyan posztokat írni, olyan képeket készíteni, amiket elvárok magamtól, illetve néha egy kicsit el kell engedni a régit, hogy legyen hely az újnak (majd megosztom veletek az újdonságokat, ha úgy érzem, itt az idő) 🙂

Köszönöm még egyszer a figyelmet, s ne feledjétek: érdemes új dolgokba belevágni néha, ne hagyjuk veszni az álmainkat! 🙂