Pontosan három évvel ezelőtt került ki a blogra az első poszt, mára elérte a végső formáját, de hogy is kezdődött ez az egész? Mi lesz a jövő?

Wow, eljött ez a nap is: 3 éves a blog. Még tisztán emlékszem, ahogy ültem a szobámban, már este volt, s végre sikerült megírnom az első bejegyzést, amit egy Salvador Dali idézet ihletett egyébként, s arra sarkallt, hogy merjek tenni az álmaimért, be is másolnék egy részletet:

“…nemcsak álmodozni kellene egy saját blogról. Ha megtartom magamnak a gondolataimat, az nem elég, ki is kell magam fejezni és megosztani mindezt azokkal, akiket érdekel. (…) Kellemes időtöltést!”

Közben még azt ecseteltem, hogy azokhoz szeretnék szólni, akik felfedeznek bennem valamit önmagukból (ugyanaz az érdeklődési körünk, a problémánk, az álmaink stb.), ez most is így van. Vicces, mert ez az egy gondolat elkísért a 3 év folyamán, bár már tényleg nem emlékeztem már, hogy mit is írtam azon az estén, de jó tudni, hogy az alapgondolat megmaradt 🙂 
Ha esetleg Ti is hasonló cipőben jártok, épp valami újba szeretnétek kezdeni, de nem mertek, akkor talán ez a pár sor segít az “igen” felé dönteni a mérleget: ha nem is jön be, akkor is elmondhatjuk, hogy legalább megpróbáltuk (a tapasztalatszerzés fontos), menet közben egyébként is lehet még változtatni, alakítani. 🙂 
Nélkületek nem jött volna össze ez a 3 év, ezért szeretném megköszönni a támogatást, minden apró dolog jól esett, de komolyan! 🙂 Ha tehetném, akkor mindenkinek küldenék egy szeletet a fenti sütiből! Csokiiiis! 🙂 Köszönöm, hogy velem maradtatok akkor is, ha a feje tetejére állítottam a blogot és irányvonalat váltottam. Hálás vagyok, hogy mindig visszavártatok, akárhányszor szünetet tartottam, hogy bíztattatok akkor is, amikor nem is tudtátok, hogy szükségem van rá, örülök, hogy a “barátnőtök” lehettem stb. 🙂 Soha nem szenteltem 3 évet egyetlen hobbira, ezért vagyok olyan szentimentális ma, nézzétek el nekem! 😀

A jövőt illetően azt el tudom mondani, hogy a téma marad a régi, szerintem mostanra rájöttem, hogy mi az, amiről nemcsak én írok örömmel, de ti is szívesen olvastok tőlem, s persze mindig próbálok fejlődni így vagy úgy. Viszont ne lepődjetek meg, ha kevesebbszer frissül majd az oldal, egyszerűen kevesebb időt tudok és akarok majd rászánni: így lesz csak lehetőségem olyan posztokat írni, olyan képeket készíteni, amiket elvárok magamtól, illetve néha egy kicsit el kell engedni a régit, hogy legyen hely az újnak (majd megosztom veletek az újdonságokat, ha úgy érzem, itt az idő) 🙂

Köszönöm még egyszer a figyelmet, s ne feledjétek: érdemes új dolgokba belevágni néha, ne hagyjuk veszni az álmainkat! 🙂

További szép napot kívánok mindenkinek, remélem, hogy a jövőben is velem maradtok! 🙂
Viki