Nem tervezett poszt ez, de az agyam úgy döntött, hogy a közelgő blogszületésnap alkalmából kicsit át kell gondolnom az elmúlt éveket, amiket szorgos blogolással töltöttem 🙂

Egy szép, napsütéses délutánon írom ezt a pár sort, amire egyáltalán nem készültem, csak hirtelen éreztem, hogy le kell ülni a gép elé, mert mondanivalóm van. Régen volt már ilyen, ezért nem is állok a gondolatok útjába.

Fogalmam sincs, hogy hány embert érdekelne pont az én és a blogom története, de közeledik az oldal születésnapja, ilyenkor kicsit nosztalgikus a nóta, három év hosszú idő, legyen ez egy elő-születésnapi poszt 🙂

Az első blogomat 2009. januárjában hoztam létre a jó öreg WordPress oldalán, ami eléggé kezdetleges volt, hiszen azt sem tudtam, hogy mi fán terem a blogolás, csupán a zene iránti szeretetemet akartam valahol kifejezni. Visszagondolva, büszke vagyok magamra, hogy pl. nem tettem ki automatikusan elinduló, agyvizet felforraló zenét a blogra, pedig biztos nagyon volt a kísértés hahahaha!

Ezt kb. egy évig írtam rendíthetetlenül, mindig boldog voltam, ha egy új ország zászlaja került fel a kis widget-en belül, amit ma már kb. sehol nem látunk, de akkor bizony nagyon menőnek számított, legalábbis én azt gondoltam! 😀

2011. áprilisában pedig elindult ez a blog, akkor még a világ egyik leghülyébb nevével, de nem az volt a lényeg, hanem a döntés: írjak blogot megint vagy sem? A barátom győzködésére az igen mellett döntöttem, az első posztokra gondolva még most is elkap a nevetés: a képek az élességgel köszönő viszonyban sem voltak, a két éves rúzsomról nagyon kellett tesztet írni – gondolom már nem is volt kapható-, a bőrápolási rutinomban pedig a pár száz forintos gyógyszertári A vitaminos krémet emeltem magaslatokra, csak arra épp nem gondoltam, hogy a tökéletes bőrt a fogamzásgátlónak köszönhetem. Oh dear, mennyire naiv és tudatlan is voltam 🙂
A két “példaképem” Chiara és Elle Fowler voltak, mert őket fedeztem fel először, így természetesen a divat és a videók jellemezték a blogomat. A divat nagyon-NAGYON idézőjeles, a valóságban csak mindent magamra húztam, aztán sírtam, hogy “rondaaaaa és kövér vagyok a képeken *még több sírás”, a videók pedig… Nem szeretek szerepelni. Pont. Szeretek viszont videót készíteni. Kínlódások sorozata indult ezzel, de gyakorlásnak jó volt, legalább már tudom, hogy mi az, amit már SEMMIKÉPP sem akarok csinálni :p
Jó, ez most úgy hangzik, mintha egy rakás szerencsétlenség lettem volna, de én nagyon élveztem a dolgot, és szerintem az átjön a képernyőn keresztül is, ha valaki szereti vagy utálja a blogolást, de vajon mit gondolhatnak az olvasók most? 😀
Mivel ez a 68-ik alkalom, hogy átírom ezt a posztot, ezért összeszorított fogakkal imádkozom magamban, hogy legalább most be tudjam fejezni anélkül, hogy képzeletben megtépném magam (“Már megint túúúl sok a hülyeség, írd át, Viki!!!“). A Backspace a kedvenc gombom a billentyűzeten, nem vitás… Persze, így is biztos van olyan, aki szerint nem jó, amit csinálok, de én igyekszem, higgyetek nekem! 🙂

Talán egy éve történt, hogy “megtáltosodtam”, már kezdtem érteni, hogy mit is akarok, a képek készítésénél is megeröltettem magam, egy rózsaszín szoknyát láthattatok háttérként hónapokon keresztül… Fő a kreativitás! 😀 Sőt, a kamerán is elkezdtem beállításokat alkalmazni, ennek eredményeképp “object”-ként fotóztam magam, hiszen miért is ne lehetnék én is TÁRGY… Így szép éles volt a kép, de hullafehér lett a bőröm, mert minden színt elmostam vele, aztán okoltam a holland fényviszonyokat… Nos, most is ugyanazok a fényviszonyok, mégis van szín a képeken :p
Láthatjátok, mindig egy picivel jobban csinálom a dolgaimat, de nem bánnám, ha nagyobb léptekben haladna ez a változás, mert nem véletlenül kellett kitörölnöm rengeteg régi posztot, a Linkwithin widget kapcsolódó posztként mindig ezeket tette ki, nem véletlenül nincs is már a blogomon… :p
Mindjárt 3 éves a blog, ami – az angol youtube guruk kedvenc szavával élve – ÖMÉZING! Jelenleg is az látható itt, ami engem a legjobban érdekel: mindent összevásárolok kislányból vásárlás előtt az összes Google találatot átolvasó (jó, túloztam), tudatos vásárló, tudatos blogger lettem, s csak remélni tudom, hogy amikor “már vénülő kezemmel fogom meg a”… laptopot (?), akkor is kíváncsiak lesztek arra, hogy miről szól a legújabb bejegyzésem 🙂

Miért nem jó blogolni?
IDŐ! Néha tényleg haragszom magamra, hogy olyan sok órát eltöltök csak egyetlen egy poszttal/videóval, de posztolás függő vagyok, nagyon szeretem, ha frissül a blog, van mit olvasnotok, tuti online magazinnál voltam újságíró előző életemben (hjaj, még ez a kifogás sem ment meg 😀 ).

Miért szeretek blogolni? Egyszerűen jó, hogy van az univerzumban egy külön kis szigetem, amit én alakítok, egy részemet tükrözi, elmondhatom, hogy az enyém, én építettem fel. Egy oldal viszont az olvasók által lesz teljes, Ti vagytok a szigetet látogatók, az emberek jönnek-mennek, vannak napsütéses és hideg, borongós napok (nem mindig vagyok ám blogolásra kész hangulatban 😀 ), de akárhogy is van, szeretem (legtöbbször :p).
A blog által olyanokhoz is eljut az írásom, akikkel valószínűleg soha nem fogok találkozni, mégis pillanatok alatt megoszthatom a gondolataimat, tapasztalataimat ezekkel az emberekkel, hiszen a modern kor ilyen előnyökkel is jár. Nagyon-nagyon jó érzés, főleg ha visszajelzést is kapok, hogy hasznos volt, az igazi vállveregetés a számomra, hiszen az a célom, hogy másoknak segítsek 🙂

Mit hoz a jövő? Sokszor változik az, hogy épp mit tartok érdekesnek, de szerintem a smink-bőrápolás-divat triumvirátus a nőket minden életkorban érdekli, biztos pontnak érzem az életemben ezeket a témákat 🙂 Ettől függetlenül szeretném kipróbálni magam új vizeken, ötletem mindig van, csak a mersz… Az sokszor hiányzik :/ Azt hiszem, ez is egy olyan tulajdonság, amit illő lenne levetkőzni.

Tudom, ez a poszt sok hangulatjelet tartalmaz, de néha nehéz megkülönböztetni, hogy mikor írok valamit komolyan és mikor nem, remélem nem voltam félreérthető ezeknek hála.