Életemben először Dél-Koreába utaztam, amiről naplót vezettem az első napokban. Hogy milyen érzés először elhagyni Európát, s végre kipróbálni magam abban az országban, amiről már olyan sokat álmodoztam? A rengeteg öröm mellett nehézségek is felütik a fejüket egy majdnem 1 hónapos ázsiai út során, de megcsináltuk és nagyon élveztük! Gyertek velem Koreába, aztán pedig Japánba! 🙂

2017. október 29. Reggel 7 óra, Szöul, Jongno-gu

Alig vannak az utcán, még alszik Szöul, de vasárnap reggel ez nem meglepő. Korán keltünk, mert nagyon szeretnénk Jeonjura eljutni ma. Csak a kamera van nálunk, útközben beugrunk az éjjel-nappalik egyikébe a szokásosért: kimbap, banán, víz. Az itteni banán nemcsak szemtelenül drága (3 pár centis “valami” egy tálcán), de az íze is rettenet: gyümölcsnek még csak véletlenül sem nevezném…

Hetekkel ezelőtt befizettem egy külföldieknek szervezett útra Jeonjura, ahova busszal visznek egy-egy csapatot heti többször is. Nagyon olcsó, ezért az októberi dátumok már sajnos be is teltek, mire észbe kaptam, így nekünk csak egy novemberi út jutott. Erről később kiderült, hogy különleges járat: a hegyekbe visznek minket az őszi színek miatt, s nem Jeonjura… Az oldalon viszont ott állt, hogy ha van hely, akkor a sofőrnél is lehet jegyet venni aznap. Ez lenne ma a célunk, így a forrás mentén felsétálunk a központba.

Időben ott vagyunk, két buszt is látunk, az egyik előtt egy fiatal srác áll, megkérdezzük, hogy jó helyen vagyunk-e. Szuperül beszél angolul, kedves, mosolygós, s már fel is írta a nevünket a papírra. Ekkor már sejtettem, hogy esélyünk sincs, mert már a várólistán is vannak előttünk. Sebaj, leülünk a padra, s megreggelizünk, míg várunk. Hirtelen arra leszünk figyelmesek, hogy a másik buszból kiszalad egy idősebb nő a sráchoz, akinek a mosolya riadt tekintetbe ment át pillanatok alatt. A nő ordítva, vergődve magyaráz, a srácnak egy szava sincs, sokkal fiatalabb, így nem vitatkozhat (az idősebbnek itt mindig igaza van alapon), s bár néha nagy levegőt vesz, s belekezdene a mondandójába, de felesleges, mert a nő akkor még hangosabban kiabál. Csak a csúnya szavakat értem (hála a koreai sorozatoknak), fogalmam sincs, hogy mi a baja. Nem tudtak elindulni a saját buszukkal, mert a másik pont előtte állt? Nem hiszem, mert bőven volt hely. Mindegy, ő biztos tudja, hogy miért viselkedik ennyire embertelenül. Amilyen gyorsan jött, ugyanolyan gyorsan le is lépett, többet nem láttuk. Eljött a 8 óra végre, de sajnos feleslegesen vártunk, egy szabad hely sem volt a buszont, így elköszöntünk.

Jeonju azért lett volna érdekes, mert egy gyönyörű városka tele tradicionális házakkal, ráadásul a helyi ételek is híresek, de sebaj. Jöhet a B terv: Szöulban van egy pici városrész, ahol megtartották a hagyományos házakat, ma akkor oda megyünk! A Bukchon Hanok falu felé vesszük az irányt, mert 1-2 kilométer nekünk nem távolság, s legalább felfedezzük a várost. A barátom PokemonGo mániája miatt elválnak útjaink, ugyanis ő mindenképp el akarja kapni a csak Ázsiában megtalálható pokémont, én viszont nem vagyok hajlandó rohanni. Épp megérkezett egy idősekből álló turistacsoport, a beszédből kiindulva kínaiak lehettek, s valószínűleg soha nem láttak még magas, fehér bőrű nőt, mert jól megbámultak. Rajtunk kívül egy lélek sincs itt, minden kézművesbolt zárva, a lakók sem ébredtek még fel, de én azért elinduluk a dombra fel. Meredekek, keskenyek az utcák, a házak viszont gyönyörűek. Sajnos nem tudom lerázni csoportot, akárhol megállok képet készíteni, nekik is oda kell jönni, ráadásul egy esküvői fotózásba is belefutok. Nincs kedvem másokat kerülgetni, inkább elindulok a kilátó felé. Itt már végképp nincs senki, kicsit furcsán is érzem magam, mintha tilosban járnék, de csak nem! Nem merek tovább menni, mert a barátom soha nem fog így megtalálni, inkább visszamegyek a megbeszélt helyre. Sikertelenül járt, nincs pokémon, ráadásul eltéved, egy iskolában kötött ki, ahol a fiúk nagyon szerettek volna vele beszélgetni, de a lényeg, hogy most már együtt fedezzük fel ezt a csodaszép helyet!

A kilátót végül egy lakás tetején találtuk meg, erre nem számítottam. Még fel sem értünk, a bácsi már várt is minket (gondolom kamera van a bejáratnál), s már nyitja is nekünk a kihúzható üvegajtókat. A belépő csak szimbolikus összeg, mégis jár hozzá ingyen gyümölcslé, vagy ahogy a koreaiak mondják: service (“szörviszö”). Ekkor már mi is mosolygunk, a jókedv tényleg ragadós, az idős bácsi pedig mindent megtesz, hogy jól érezzük magunkat. A kilátó közepén áll a saját készítésű madáretetője, s már el is képzeltem, ahogy ki-be repülnek a madárkák, szuper dolguk lehet! A semmiből megjelenik a felesége, aki mosolygásban még a bácsit is felülmúlja. Ő még a mosdóba is beküld minket, amit először nem értünk, mert nem nagyon beszéljük egymás nyelvét, de aztán leesik: innen még jobb képeket lehet készíteni! A látvány fantasztikus: a régi házak teljes kontrasztot alkotnak a messziből felemelkedő felhőkarcolókkal, miközben feltűnik a pagoda az őszi színekben ragyogó hegyekkel a háttérben. Szöulnak sok arca van, s mindegyik olyan izgalmas! Még maradnánk, de eleget időztünk itt.

Örülök, hogy elkerültük a tömeget, nagyon érdekes és hangulatos volt magamban bejári a helyet. Útközben betérünk a Paris Baguette egyik pékségébe, ahol meglepő látvány fogad minket. Szebbnél szebb, különlegesebbnél különlegesebb péksütemények sokasága vár ránk, ráadásul asztalból sincs hiány, kényelmesen ehet mindenki. Egy tálca és egy méretes, fém csipesz segítségével kiválasztjuk a nekünk tetszőket, s alig várjuk, hogy végre kipróbáljuk, mit is tudnak Ázsiában kezdeni a péksüteményekkel. Nos, egy harapás után tudom, hogy itt bizony az édesszájú, holland barátom remekül fogja magát érezni, minden hihetetlenül ÉDES, még az is, amiről nem is gondolná az ember, de finom, ezt nem tagadom.

Hazafelé ballagva feltűnik, hogy nemcsak a főút, de a mellékutak is tele vannak ékszerboltokkal (nem is akármilyenek, hatalmas mind). Szinte más üzlet nincs is, s el nem tudom képzelni, hogy hogyan élhet meg 40-50 ékszerész egyetlen helyen, de ezek szerint van rá igény! Hulla fáradtan érünk vissza a szállásra, de egy rövid pihenő után már úton is vagyunk megint. A Namsan hegy felé gyalogolunk, ami Szöul közepén áll, rajta az N Seoul Tower. Végig szép látványt nyújt, én pedig továbbra is csak gyönyörködöm a modern városrészben. Kicsit furcsán néznek rám, hogy ugyan mit fényképezek itt, vissza-visszanéznek, hogy vajon mit láthatok én, de semmit! Csak élvezem, hogy Koreában vagyok és meg akarom örökíteni.

Ma is az a terv, hogy nincs terv: csak beülünk valahova és vacsorázunk valamit. Az egyik pici éttermen megakad a szemem: a pulton körben ülnek a vendégek, középen egy vékonyka nő főz hatalmas edényekben, az ajtónál pedig egy automata. Azt hittük, hogy ez csak Japánban divat, de nem, itt is lehet gépből kaját venni. Betesszük a pénzt, beütjük a számot, s már visszük is a kis kuponunkat a nőhöz. Nem akarja elvenni, de erősködünk, muszáj begyűjtenie a tudatlan turistáktól a papírt, nincs mese. Később leesik persze, hogy amúgy is tudta volna, hogy mit rendeltünk… Sebaj, elnézik nekünk! Leülünk egy néni mellé, de a hely tele van különböző emberekkel: fiatal lányok velem szemben, kicsit arrébb pár férfi, némelyikkel cseveg is az eladó miközben egyik edényből a másikba dobálja az ételeket. Isteni finom, ma is jól választottunk, ráadásul olcsón kijöttünk megint!

A szálláson végre előkerül a laptop, a mobil, mehet az instagram story minden mennyiségben, bár most már 8 órás az időeltolódás, itt ugyanis nincs óraátállítás. Eddig is nehéz volt összeegyeztetni a beszélgetést a családdal, így még rosszabb lesz, de őszintén: igazán leszokhatna az EU is erről a – most már – felesleges óraátállításról!

Holnap nagy nap: az Etude House marketingesével van találkozóm a világ legszebb (jó, elfogult vagyok, pedig még nem is láttam) boltjában! Remélem, holnapra visszajelez, hogy pontosan melyik Etude House üzletben is vár, mert most már tudom, hogy Myeongdong egy útvesztő!

Utazás Jeonjura busszal külföldieknek a Jeonbuk Bus oldalán.
Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.
Sok hasznos információ Koreába utazó turistáknak a VisitKorea oldalán.