Életemben először Dél-Koreába utaztam, amiről naplót vezettem az első napokban. Hogy milyen érzés először elhagyni Európát, s végre kipróbálni magam abban az országban, amiről már olyan sokat álmodoztam? A rengeteg öröm mellett nehézségek is felütik a fejüket egy majdnem 1 hónapos ázsiai út során, de megcsináltuk és nagyon élveztük! Gyertek velem Koreába, aztán pedig Japánba! 🙂

2017. október 28. Szöul, Jongno-gu

Napsütés és 23 fok! Ilyen sem volt még, hogy október 28-án dzseki nélkül induljak el! Most már értem, hogy miért mondják, hogy Koreát és Japánt tavasszal vagy ősszel érdemes meglátogatni: az időjárás kellemes, s csodaszép színekben pompázik a természet! Ahogy kilépünk a szállás ajtaján, máris szembetűnik a kontraszt. Esténként tele vannak a környéken az éttermek, esznek (koreai BBQ), isznak (soju minden mennyiségben) a kisebb-nagyobb csoportok, mert ugye itt magában senki nem jár enni, nincs is egyszemélyes adag semmiből; nappal viszont teljesen üresen áll minden épület, s ez ebédig így is marad. Ilyenkor csak a tulajok szorgos keze jár, esetleg új áru érkezik, ami szintén látványos: a pici motor vagy kocsi bár meg van pakolva, de olyan biztosan áll rajta minden, hogy azt tanítani kellene.

Egyenesen a forrás felé indulunk ma is, mert ezt a napot videóra szeretném venni, s kezdőképnek ez jó lenne. Most hamarabb lelépcsőzünk hozzá az útról, itt egy kicsit több a vadon hagyott növény, a falakon pedig az egykori koreai hadsereg elevenedik meg: katonák, szekerek, állatok, mindenki csak menetel, a falból jövő zene és hang miatt pedig az az ember érzése, hogy mi is köztük járunk. Ezen a pár méteren keresztül megelevenedik a múlt, de én már látom a kis vízesést, s készítem is a kamerám. Még mindig lenyűgöz, hogy a város szívében létezik egy ennyire kellemes és nyugodt hely.

Bár nem terveztük, de addig fotózunk és videózunk, míg végül ma is elindulunk a Gyeongbokgung palota felé. A tér túlsó felén építik a színpadot, ami pár nap múlva a téli olimpiát népszerűsítő G100 Kpop koncertnek ad majd otthont. Elég nehéz felfogni, hogy a legnagyobb kedvenceim itt lépnek majd fel, s még láthatom is őket! Az utazás előtti hetekben elég szomorú voltam, mert nem volt egy Kpop koncert sem a láthatáron, aztán a semmiből bejelentettek kettőt! Ezért már megérte idejönni! 😀

A palota előudvara ma is tele van, most először látok nem ázsiai turistákat, ki is tűnik a két srác a tömegből, de aztán belegondolok, hogy valószínűleg mi is épp ilyen látvány vagyunk mások számára… 😀 Kíváncsiságból megnézzük, hogy mennyibe kerül a jegy: pár száz forint, úgyhogy már megyünk is be! A belső kapun átjutva a történelmi drámák színhelyén találom magam. Mennyit láttam már képernyőn keresztül, de most a saját szememmel is láthatom mindezt! Nem értek az építészethez, de az aprolékos munka lenyűgöz: különleges módon játszanak a formákkal és a színekkel, igazi gyöngyszem minden egyes centiméter! Az épületek közül elő-előbukkannak a tradicionális ruhakölteményekbe öltözött fiatal fiúk és lányok, a háttérben pedig ott állnak a Szöult ölelő, őszi színekben ragyogó hegyek. Csak megyünk és megyünk, nem győzünk mindent fotózni és videózni, mert bár minden hasonló, mégis más és egyre érdekesebb részletekbe bukkanunk.

A szemem sarkából látom, hogy egy pasi furcsa mosollyal, lassan közelít felénk. Európai városokban ez gyakran megtörténik velünk, ha egyértelmű, hogy turisták vagyunk: valamit akarnak… Gondoltam jön a szokásos duma, hogy vegyek valamit vagy aláírást gyűjt, de nem! Megvárta, míg a barátom visszajön hozzám (épp megkérte egy pár, hogy fotózza le őket), aztán egy hatalmas mosollyal megszólított minket. Honnan jöttünk? Mióta vagyunk Koreában? Tetszik nekünk az ország? Fülig ér a szája, ahogy a barátom áradozik Szöulról, majd minden jót kíván és tovább megy. Nekem még mindig gyanús, követem a szememmel, hogy másokhoz is odamegy-e, de nem! Feldobtuk a napját, ő pedig a miénket! 🙂 A hatalmas pagodán már messziről megakad a szemem, onnantól kezdve már csak az érdekel. A maja templomok lépcsői jutnak róla eszembe, amire szívesen felmennék, de sejtem, hogy nem lehet, mert egy árva lelket sem látok rajta. Igazam volt, de nem bánom, lentről is lenyűgöző és gyönyörű.

Ahhoz képest, hogy csak egy rövid vlog intrót akartam felvenni reggeli előtt, most már ebédidő is elmúlt, mi pedig megtettünk jó pár kilométert a tűző napon, éhen. Kezdek fáradni, úgyhogy visszaindulunk a szállásra, s közben kitaláljuk, hogy mit is szeretnénk enni. Sokat nem kell gondolkoznunk, tipikus, koreai ételeket szeretnénk, amit az átlagember is eszik, én pedig emlékeztem egy szimpatikusnak tűnő helyre.

Délután 2 után értünk oda, alig ültek bent, vége az ebédidőnek, de ez nekünk csak jó: így legalább nem látják sokan, ahogy bénázunk a rendeléssel! Előveszem a minimális koreai tudásomat, s kinézem magunknak, amire vágyunk: bibimbap és kimbap! A lista tele van olyan ételekkel, amiket a következő hetekben mindenképp ki szeretnénk próbálni, de kezdjük valami igazán tipikussal! Egy kedves, középkorú nőnél leadjuk a rendelést, aki ugyan nem tud egy szót sem angolul, de így is átjön a kedvessége, egyből gyereknek érzem magam: azt sem tudják, hogyan járjanak a kedvünkben. Két dolgot rendeltünk, de csak jönnek és jönnek a tányérok. Az ingyen köretre számítottam, de a két különböző levesre nem. Összenézünk, majd a barátom fogja magát és visszaviszi az egyiket. A konyhában hirtelen nagy csend lett, mindenki meglepődött, de valahogy csak sikerült megérteniük egymást: a leves is jár az ételhez! 😀 Ebből már kiderült, hogy sosem ettünk még Koreában, így valahonnan egy villát is kerítettek nekünk, kérés nélkül hozták is az asztalhoz. 😀 A legolcsóbb dolgokat vesszük, mégis mindent megtesznek, hogy még a tudatlan turista is jól érezze magát.

Jóllakottan, boldogan megyünk vissza a kis szobánkba, s tartunk egy kis pihenőt. Viszont hamar sötétedik, ezért illő lenne még felvenni pár részletet a vloghoz. Elindulunk, amerre a lábunk visz minket. Nem tudom, hol vagyunk, de nem is érdekel, mert minden olyan izgalmas! Színes fényekben úszó és Kpop-ot játszó boltok mindenhol, az utcákon véget nem érő embertömeg megpakolt táskákkal, egyesek bőrönddel, s finom illatok csalogatnak, hogy kóstoljuk meg az utcai árusok kínálatat. Benézek pár üzletbe, hiszen a Korea iránti szerelmem évekkel ezelőtt a koreai kozmetikumokkal kezdődött: csak gyönyörködöm a kínálatban, minden olyan szép, színes, hívogató! Később leesik, hogy ez bizony Myeongdong: Ázsia legnépszerűbb bevásárlónegyede! Ide még visszajövök! 🙂

Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire népszerű itt a Pokémon Go, ezért teszünk egy extra kört. Megállunk, elővesszük a telefont, erre megjelenik mellettünk egy pici, mosolygós nő. Egész jól beszél angolul, kiderül, hogy japán, s ő is szereti ezt a játékot. Csatlakozik tehát hozzánk, s mi egyáltalán nem bánjuk, mert végtelenül aranyos és kedves, még az internetet is megosztja velünk, bár akaratunk ellenére 😀 Közben kb. 10-12 koreai pasi is körbevesz minket, ők is Pokémonoznak, de sajnos mi már végeztünk. Az egyik marad mellettünk, igazán jól beszél angolul, s ő is nagyon kíváncsi ránk. Mindenki annyira természetes, kedves és érdeklődő, olyan érzésem van, mintha rég nem látott barátok vennének körül.

Az este többi részét azzal töltjük, hogy átbeszéljük a történteket, s alig értjük, hogy hogyan érhet minket ennyi pozitív élmény egyetlen nap alatt! Szöult imádjuk, az első pillanattól kezdve otthonosan mozgunk az utcáin, a koreaiak pedig elvarázsoltak minket. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem: soha nem éreztem még magam ennyire jól sehol sem turistaként!

Első szállást a Booking-on foglaltam.
A többi 6 szállást pedig Airbnb-n foglaltam. (új regisztrálók majdnem 10.000 Ft kedvezményt kapnak!)
Repülőjegyet a nagy keresők egyikén fogtam ki (Expedia vagy Momondo) egy error fare-nek hála nagyon olcsón.
Koreából Japánba a Tway Air-rel repültünk.
Sok hasznos információ Koreába utazó turistáknak a VisitKorea oldalán.

Az említett VLOG videó: