Több, mint 5 éve írom már ezt a blogot, ami elég idő volt ahhoz, hogy elkövessek pár hibát. Így visszanézve az elmúlt fél évtizedre elmondhatom, hogy rengeteget tanultam és csiszolódtam, hiszen nagyon messze állok már attól a naiv, a világot csak hallomásból ismerő lánytól, aki elkezdte bepötyögni az első szavakat. Most kicsit beleláthattok az éltembe, hogy mi is történik a háttérben, leendő vagy már tapasztalt bloggerek pedig remélhetőleg hasznosnak találják majd ezeket a tippeket.

Igazából 7 és fél éve kezdtem el blogot írni, bár az elsőnek köze nem volt a jelenlegi témához, de a felállás nagyjából hasonló volt: két nyelven írni a szenvedélyemről. Ma nosztalgiáztam, visszanéztem a posztokat, s mosolyogva állapítottam meg, hogy mennyire szerettem már akkor is az internet egy pici szegletét a magaménak mondani 🙂 Az Oh My Brush blognak volt ideje valami sokkal komolyabbá kinőni magát, de nézzük is azt a bizonyos listát, ami leleplezi az elmúlt több, mint 5 évben elkövetett beauty blogolással kapcsolatos hibáimat!

1. Terv nélkül beleugrani a mélyvízbe
Ebbe szinte minden beletartozik, amit el tudunk képzelni, de a legrosszabb: a nem megfelelő név kiválasztása. Emlékszem, hogy ott ültem a laptop előtt, magamat nem meghazudtolva kapkodtam, siettem, hiszen semmit nem tartottam fontosnak, csak VÉGRE írni akartam már, gyorsan kitenni az első posztot. Név? Beütöttem, ami legelőször eszembe jutott, nem volt foglalt, én pedig már nyomtam is az OK-ra. Persze elég hamar kiderült, hogy rettentően választottam, nemcsak kimondhatatlan volt, de nem is tükrözte a mondanivalómat és én magam sem szerettem, de akkor már elég sokan követtek és ismertek ahhoz, hogy úgy gondoljam, elkéstem a változtatással. Szenvedtem még egy ideig vele, aztán csak nem sikerült túltenni magam rajta, s egy unalmas délutánt felhasználva megszületett az új név: friss, egyedi, könnyebben megjegyezhető, egyszerűen kimondható, s imádtam, ami a legfontosabb.
Az sem lett volna rossz, ha a névválasztást megelőzi egy kis brainstorming, hogy legalább nagyjából tudjam, mit is akarok, mi lesz a téma, mire lesz szükségem stb., egyszóval: a hogyanokra választ keresni. Manapság már semmibe sem kezdek bele kész tervek nélkül, amik persze változhatnak még, de a tudatosságot már mindennél fontosabbnak találom. Persze 5 évvel ezelőtt alig létezett még pár blog, amely nem a “csak úgy létrehoztam” kategóriába esett és tényleg lehetett volna ötletet meríteni arra nézve, hogy milyen jövő vár egy oldalra, de manapság már millió sikeres blog létezik, inspirációban nincs tehát hiány! 🙂

2. Csak menni az árral túl sokáig
Magyarul olyan témákról írni, amik igazából nem is nagyon érdekelnek, de népszerűek és egyébként is: “mindenki csinálja, akkor nekem is kell”. Nem, egyáltalán nem kötelező felugrani arra a vonatra, ami oda visz, ahova nem is akarsz menni! Sok ilyen posztom volt régen, amik többségét végül szerintem töröltem is, de végülis pozitívan gondolok ezekre is, mert segítettek rájönni arra, hogy mi is az az irány, amit nem szeretnék folytatni. Elég sokáig tartott mire megtaláltam a saját hangomat, de legalább sikerült, ez pedig hatalmas dolog. A tippem tehát: próbáld ki magad minden neked szimpatikus témában, de ha csak kínszenvedés összehozni azt a bizonyos stílusú képet, alig jönnek a szavak a teszthez, halálra unod magad míg átolvasod a posztodat, akkor ideje váltani még akkor is, ha egyébként nagyon népszerű témáról van szó, s kötelezőnek érzed felvenni a fonalat. A blogolásban semmi nem kötelező, senki nem várhat el tőled semmit, s senkit sem kell másolnod, inkább próbálj meg egyedi lenni! A mottóm: olyan blogot írj, amit te is szívesen olvasnál, akkor nem lesz semmi gond! 🙂

3. Nem a megfelelő dologra költeni
Túl sokáig gondoltam azt, hogy az oldal unalmas lesz, ha nem rohanok a drogériába megvenni a legfrissebb újdonságokat, hogy aztán elsőnek írhassak róluk. Túl komolyan nem vettem az elsőséget, inkább csak az érdekelt, hogy aznap senki ne írjon már előttem ugyanarról a termékről, így posztolás előtt minden új bejegyzésen végigmentem gyorsan az azóta nyugdíjba vonult Google Reader-ben. Teljesen felesleges gondolatok voltak ezek, apróságokra koncentráltam, pedig voltak fontosabb hiányosságok ám. Pl. sokáig úgy gondoltam, hogy a blogolásba/videózásba nem szabad pénzt beletenni, hiszen ez csak egy hobbi, mi lesz, ha pár hét múlva befejezem az egészet? Most őszintén, hány olyan hobbi van, ami nem nyel el egy kis pénzt így vagy úgy? Többet nem érzek tehát bűntudatot, ha kamerára, háttérre, lámpára, domain névre, szerverre vagy layout-ra, bármire költenék, hiszen ki tudná jobban, hogy mire van szükségem, ha nem én? Pl. 15 ugyanolyan színekből álló paletta helyett miért ne vehetnék valami hasznosabbat, ami megkönnyíti majd a blogolást?

4. Félni a sikertelenségtől
Tudod, amikor csak félve mersz rányomni a “Publish” gombra vagy átírod a posztot inkább a “biztonság kedvéért”. Közben olyan gondolatok járnak a fejedben, hogy: Mi van, ha senki nem kattint majd rá? Mi van, ha nem kapok majd egy kommentet sem? Ugye nem ír majd senki semmi negatívat erre? és még sorolhatnám. Igen, volt egy olyan időszakom (évekkel ezelőtt), amikor gyomorgörcsöm volt, ha a közzététel gombra csak ránéztem. Féltem attól, hogy beszólnak, de attól is, ha senki nem kommentel majd, meg persze attól is, ha valaki leiratkozik a blogról (Bloggeren van már csak követés funkció). Egy hobbinak nem erről kellene szólnia, örömöt kellene okoznia, s mióta ezt szem előtt tartom, semmi nem tudja elvenni a kedvemet többet. Ki mondja meg, hogy mikor sikeres egy blog? Nekem régen a siker a sok kommentet és feliratkozót jelentette, a számok bűvöletében éltem, ezzel szemben most fel nem merülnek ilyen gondolatok a fejemben! Semmi nem tesz boldogabbá annál, ha tudtomra adjátok, hogy a blogomon olvastatok valamit, ami segített nektek, tippet adtam, esetleg jól szórakoztatok egy videón. Minden más csak hab a tortán: like, oldalletöltés, komment, bármi! Szinte minden nap elgondolkozom azon, hogy mennyi örömet adnak a követőim, legyen szó aktív vagy zugolvasóról, a lényeg, hogy itt vagytok nekem ♥

5. Másokkal foglalkozni
Kezdő bloggerek kudarcként élhetnek meg annyi mindent, amire később tapasztalt bloggerként vagy legyintenek majd vagy inkább inspirálónak tartják. Csak egy pár, ami eszembe jut: pl. követőket lehet venni, ami egyértelműen látszik is majd mindenkinél, de neked tényleg kell az a szép, nagy szám a neved mellett, közben pedig igazából az ún. követőid közül senki nem olvas? Régen a számoktól (oldalletöltés, követők) fontosabb nekem sem volt, ma már csak irányvonalnak használom (pl. jó tudni, hogy melyik posztok népszerűek, hiszen nektek is írok, nem csak magamnak). Vagy az örök klasszikus: valaki kapott valamit, ami elszomorít, de őszintén: biztosan kellene az neked? Használnád vagy csak megint egy olyan dolog, amiről írnod KELL, időt kell rá szánnod, pedig nem is igazán érdekel. Esetleg ez: valaki oldala sokkal szebb, mint a tiéd és emiatt most utálsz még ránézni is a blogodra? Lehet akkor ötletet meríteni, pár dollárért új külsőt venni, esetleg belemerülni a kódolás rejtelmeibe, hiszen ki tudja: talán az új hobbidat/jövőbeli munkádat találod majd meg így. Saját tapasztalatból beszélek, ugyanis a blognak hála lett fordítói munkám (pl. ha a H&M beauty részlegén jártok, akkor azt nagy valószínűséggel én írtam 🙂 ).

Régen nem mertem volna ennyire őszinte lenni veletek, hiszen ki szereti beismerni a hibáit? Általában inkább gyorsan elfelejtem és továbblépek amilyen gyorsan csak lehet, mintha meg sem történt volna. Viszont hiszek benne, hogy nem szégyen a hibáinkból tanulni, az pedig még nagyszerűbb, ha megosztjuk a tapasztalatainkat másokkal, egy szebb (blogos) világ reményében. 🙂