Ismét eszembe jutott 10 furcsaság Hollandiával és a hollandokkal kapcsolatban, így jöhet a harmadik rész és egy új poszt! 🙂

1. Telefonálás

“Kovács Péterrel”. Ha úgy telefonálnánk, mint a hollandok, akkor Kovács Péter így fogja kezdeni a beszélgetést, ha valaki felhívja. Vagy “Petivel”, ha ismeri a számot, s még akkor is, ha a szülei, testvérei hívják. Igen, a hívott fél mutatkozik be először nem hivatalos esetekben is, ami nekem a mai napig furcsa, hiszen nem ehhez voltam szokva. Pl. a testvéremnek nem tudnék bemutatkozni telefonban, mert minek? Főleg ilyen odavetett formában: “Vikivel”. Semmi helló, semmi cicázás 😀
2. Jövő vagy múlt hét?
Ebből voltak már problémáim… Szombaton már úgy beszélnek, mintha elkezdődött volna az új hét “ezen a héten majd ezt meg azt csinálok”, de a következő hétre gondolnak… Kedden megkérdezték, hogy tudok-e menni következő héten szerdán. Mentem. Az utána következő hétre gondoltak… Azóta csak dátumokban tárgyalok hollandokkal, az a biztos 😀 Viszont azért is furcsa, mert a hollandok hetekben gondolkodnak: “a 32-ik héten megyünk nyaralni”. Ezt naptár nélkül nem tudnám fejben tartani, szóval én maradok a hónap és nap verziónál, a hetet meghagyom nekik. 
3. Riadó!
Ó, a kedvencem… A mai napig meglep egy pillanat erejéig, de képzelhetitek, hogy mit éreztem, amikor költözés utáni valamelyik hétfőn megszólalt a sziréna! Nézek körbe magamon, de senkit sem érdekelt, hogy kitört a háború, vagy ki tudja, hogy mi történt, de szól a sziréna!!! Elfelejtettek szólni, hogy minden hónap első hétfőjén délben megszólal gyakorlásként. Ha nem ilyenkor történne, akkor pedig be kell zárkózni a házba, majd be kell kapcsolni a TV-t. 😀 Ez a holland verziója az “üljön át egy másik járműbe” üzeneteknek.
4. Mosdókagyló a hálószobákban???
Nem tudom, hogy más országokban is divat-e, de én itt láttam életemben először olyan szobákat, amikben mosdókagyló is volt. Vicces, mert mindig a fürdőszobához legközelebbi szobák ezek. Miért nem lehet fél métert sétálni a fürdőig? Nem értem. Nem minden házra jellemző, a régebbiekre abszolút nem, inkább csak az újabban épültekre.
5. Hol a vezeték?
Kb. 2 évbe telt, mire észrevettem, hogy itt bizony nincsenek vezetékek! A kábelek a föld alatt mennek, így nincsenek oszlopok, szebb az utcakép, az biztos, viszont kellemetlen, amikor szerelni kell valamit… :p Talán ez az oka a sok macskaköves útnak? Azokat könnyebb felszedni és visszatenni? Hmm…

6. Túl komolyan csak egy dolgot vesznek…
A hollandok lazán veszik a dolgokat, kivéve ha fociról van szó. Pár hónapja jelentette be az egyik internetszolgáltató, hogy az Ajax-ot (egyik legnagyobb focicsapat) szponzorálják majd 2015-től. Ennek az lett az eredménye, hogy fél Hollandia kiakadt, rengetegen pedig átmentek egy másik szolgáltatóhoz emiatt. Pasik… :p Mert biztos nem a nők voltak ennek a hátterében :p
7. Pasik…
Ha már itt tartunk, akkor az északi férfiakról is beszéljünk egy kicsit! Azt már mondtam, hogy itt a nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot, ami azt jelenti, hogy senki nem nyitja majd ki nekünk az ajtót, az összes pasi előttünk fog bemenni, nőnapról még csak véletlenül sem hallottak (pedig nemzetközi ünnep :p ), ez teljesen okés itt. Viszont az sem valószínű, hogy odamegy majd hozzád valaki, mert ismerkedni szeretne, italra inkább te hívd meg, s egyébként is, inkább kezdeményezz, udvarolj te, mert különben nem lesz itt semmi! 😉 Az angolban is ott van a “going Dutch” kifejezés, ami azt jelenti, hogy felezni kell a számlát pl. a randin, ami azt sugallja, hogy régen sem volt ez másként.
Viszont a holland pasikat megáldotta a természet minden jóval külsőleg (és szerintem belsőleg is, a fenti dolgokat kivéve), megéri megvenni azt az üveg sört! 😀 (Nem, mi nem így ismerkedtünk meg! :p Mások tapasztalatával ékeskedem most). 🙂
8. Biztosítás mindenre.
Hollandia az egyik legnagyobb piac, ha biztosításokról van szó: a hollandok többsége duplán, akár triplán is biztosítva van egyes dolgokra az elemzések szerint. Ez egy unalmas téma, csak akkor írok róla, ha külön kéritek, de a lényeg: itt olyanért is fizetni kell, amit mi magyarok el sem tudnánk képzelni. Általában olyan dolgokról van szó, amik talán majd egyszer az életed során megtörténhetnek, ezért előre bebiztosítod magad (pl. ha lerobban az autód és nincs szerződésed céggel – éves díj, a kutya sem fog segíteni). Vagy pl. a WA biztosítás, amit akkor használnak fel, ha pl. vörösborral leöntik a barátjuk kanapéját, összetörnek egy vázát és hasonlók. Bizony, itt a barátság is üzleties tud lenni.

9. *****
Nyomdafestéket nem tűrő gondolataim vannak, amikor a hollandok hozzák a formájukat… Valamiért itt teljesen elfogadott, hogy az emberek megállnak a bolt bejáratánál pletykálni, senki se ki, se be, ha szólsz, akkor bambán néznek rád, nem értik, hogy mi van. A mozgólépcső elején kell megállni a táskában kutatni, nehogy bárki elférjen melletted. A kasszánál szinte kilök a sorból az utánad következő, mert ő van soron, de az előtted lévő még mindig az eladóval cseveg nagy nyugodtan, a cuccodhoz nem férsz hozzá. Vagy pl. a minap: bicikliúton jövök le a leejtőn, két ember beszélget az alagút végén, csengetek, de csak bámul, hogy ugyan mi a bajom van. Se megállni, se kikerülni nem tudom, mert nincs hely, de én vagyok a hülye, hogy biciklizni merek ott, ahol ők megbeszélnék, hogy milyen idő van aznap… A vérnyomásom most fel is ment 😀 A lényeg: nagyon nehéz lenne nem a legrosszabb helyen megállni, kilökni a másikat a sorból és hasonlók?
(Ráadásul Hollandia nem olyan “tágas”, mint Magyarország: fele akkora országban majdnem kétszer annyian élnek, nincs hely ilyen viselkedéshez…)

10. Iskolába járni jó!
A könyv ingyen van, de nem kell hazavinni, cipekedni. Reggelente derül ki, hogy milyen órák lesznek aznap, ennek értelmében házi feladat sincs, a suli pedig háromnegyed 9-kor kezdődik. Délben haza lehet menni ebédelni (menza nincs, főtt ételt vacsorára esznek csak). Nem kell feleléstől, dolgozatoktól rettegni, bukástól sem, de pl. lehet kérni, hogy egy-egy tantárgyból maradjon még ugyanabban a csoportban (nem osztályok, hanem csoportok vannak) a tanuló a következő évben is. Nem hiszem, hogy sokat tanulnának (jobban mondva ezt merem állítani), viszont az életre nevelik a gyerekeket: annyira jó látni, hogy mennyire nyitottak, bátrak, magabiztosak a kicsik is. A magyar gyerekek akkor sírnak, amikor iskolába kell menni (én elszöktem, annyira utáltam óvodába járni), itt viszont akkor sírnak, amikor hazaviszik őket a szülők. Pár méterre tőlünk van egy iskola, mindig ezen nevetek, ha látom, hogy nem akarnak a gyerekek haza menni 😀
Osztályterembe viszont minek a szőnyeg? Főleg középiskolában… Télen biztos szépen nézhet ki, ahogy beviszik a sarat…